Pirossal húzza alá a szövegszerkesztő, és nem téved. Ilyen szó valóban nincs a magyar nyelvben. Pontosabban fogalmazva: eddig nem volt, de most már van, mert megalkottam, és az egyre botrányosabban működő magyar kormányzatra ezzel a szóval utalhatok a legtalálóbban és legtömörebben.

A legfrissebb törvényhozási lelemény szerint az alapítványoknak átadott közpénz elveszíti közvagyon jellegét, ezért azt a néhányszáz milliárdot, amit az MNB alapítványaiba pumpáltak, már nem kell félteni sem az oktatás, sem az egészségügy éhező intézményeitől, sem egyéb közérdekű beruházástól. Kedvük szerint költhetik el gyerekkori álmaik megvalósítására, például borozót nyitnak a budai várban a közvagyon jellegtől megszabadított pénzből - természetesen a hírhedt családi vállalkozások kivitelezésében.
A "viszkis rabló" is elvette másét, de azt jelentős kockázatot vállalva, ügyesen és vakmerően tette. Ezért nem vált olyan ellenszenvessé, mint a tenyérbemászóan alamuszi, tolvaj politikusok, akik eddig is rendszeresen kápráztattak el fondorlatos törvénykezési manővereikkel, de korábbi botrányaik fájdalomküszöb alatt maradtak. Vagy a nagyságrend nem verte ki a biztosítékot, vagy ígértek valamit az elorzott pénz fejében. Állami nyugdíjat a lenyúlt magánnyugdíj-alapokért, atomerőmű-bővítést a gigakölcsön felvételének magyarázatául, vagy éppen stadionokat TAO-pénzekből. Most viszont arról van szó, hogy sikeresen elkülönítettek maguknak egy jelentős összeget a közvagyonból, és nem is rejtik véka alá, hogy ezt bizony sajátjukként kívánják elkölteni, mert ez már az övék. Törvényt hoztak erről.

Amit szabad Jupiternek...
Nem is olyan régen még az volt a hivatalos álláspont, hogy "az Ökotárs Alapítvány, mint civil szervezet valójában közfeladatot ellátó szervként közpénzt oszt szét, így az ezzel a tevékenységgel kapcsolatos adatok a hatályos magyar jogszabályok szerint közérdekből nyilvánosak, vagyis azokat bármely magyar állampolgár jogosult megismerni". Így nyilatkozott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi), amikor a Norvég Civil Támogatási Alap pénzeit elosztó alapítványoknál vizsgálódott. Ősi trükk az erőfitogtatás, ezért rendőrök szállták meg az alapítványok irodáit. Számítógépeiket, nyilvántartásaikat lefoglalták, dolgozóiknál, könyvelőiknél házkutatásokat tartottak, majd a Kehi kezdeményezésére a NAV felfüggesztette adószámaikat.

A jobbágyság, és a földesúri első éjszaka joga már a múlté, viszont a jó erkölcsöt gátlástalanul és akadálytalanul maguk alá gyűrő politikusok létezését nap mint nap tapasztalom. A jelen történéseit megélve nem fogok csodálkozni, ha egyszer olyan törvény is születik, ami alapján eladósorba került lányainkat be kell mutatnunk az illetékes hatóság képviselőinek. Lesz majd szemrevaló lányokat nyilvántartó hivatal, akik idézést küldenek a kiszemelt alanynak, ha valamely hatalmasság kiszúrná magának a nyilvántartásból, és hetyegni kívánna vele. Ha nem jelenik meg a "fogadóórán", akkor persze elővezettetik és megbírságolják, hogy mindenki tudja, ki az úr ezen a környéken. Vicc? A civilek kívánatos gépjárműveinek nyilvántartása már létező intézmény, a kiszemelt autók tulajdonosainak rendszeres adatszolgáltatási kötelezettséget írnak elő. Jelenteniük kell, ha autójuk elromlik (nincs bevethető állapotban), ha eladják, vagy bérbe adják. A lányoknak meg jelenteniük kell majd, ha mellnagyobbító műtéten esnek át, ha meghíznak vagy lesoványodnak, ha átfestik hajukat, elvesztik szüzességüket, esetleg teherbe esnek. A nem igazán kellemes külsejű lányok nagy eséllyel mentesülnek a kötelezettségtől, mint ahogy a hírek szerint a Honvédség is eddig többnyire nagyértékű városi terepjárókat vett nyilvántartásba, nem munkagépeket.A 18-19. századi nyelvújítók nyomdokában alkottam egy új szót, de e téren versenyben vannak a botrányzati nyelvújítók is, akik angol szavakkal hígítják a magyar nyelvet. A minap egy vezető magyar politikus beszédében másfél percen belül négyszer hangzott el a "dórsztep" szó, ráadásul témákra fókuszált. Nekem a fókusz elsődlegesen még mindig az optikai lencse gyújtótávolságát jelenti, de észre kell vennem, hogy aki igazán korszerű akar lenni, az igyekszik a magyar nyelvet elangolosítani. A figyelem egy félreérthetetlen magyar szó, mégsem elég vonzó ahhoz, hogy ne kopjon ki a nyelvi egyszerűségre törekvő emberek beszédéből. Helyét átadja a fókusznak, mint ahogy a csomag a pekidzsnek. Jú noó...

Előadásain a jegybankelnök úgy "magyaráz", hogy a beszédébe szőtt angol szavakkal igyekszik érthetőbbé, egyértelműbbé tenni mondandóját, s egy alkalommal kísérletet tett az angol eredetű "szimplisziti" elfogadtatására jövevényszóként. Viselkedésével összhangban a fenti YouTube video indexképén a lejátszás gombjának köszönhetően pont úgy néz ki, mint egy bohóc (az egérmutatót a kép területére mozgatva be is pirosodik, akár az igazi bohóc orr). Micsoda figura! Tényleg egy cirkuszhoz hasonlít az ország működése. Ő és a hozzá hasonló bohócok hatásosan kötik le a polgárok figyelmét. Idővel rendszerint kiderül, hogy milyen folyamatok zajlottak a háttérben, kinek az érdekei érvényesültek, de ezzel az utólagos elemzéssel a jelen gondjai általában nem oldódnak meg.
Van véleményem, de nem vagyok kellően humoros, ezért most másoktól idézek, akik ennek a jegybankelnöknek, ennek a tudálékos baromnak a megválasztása után előállt, rendkívül kellemetlen és aggasztó helyzetet ízlelgették:
"Várható volt. Nem lepődtem meg. Megnyugodtam. Furcsa lett volna, ha például a bankszektorból választanak egy olyan valakit, aki hozzáértő, és évtizedek óta ezzel foglalkozik."
"Magyarország az a hely, ahol egy olyan emberből lesz bankelnök, aki számolja a piros pöttyöket a gyerekek seggén."
"Kihúzza a valóság a lábunk alól a talajt."

Ez az igazi tragédia, nem a tavaszi jeges áradás, ami úgy néz ki, idén el is marad.