Várható volt. Kicsi koruktól kezdve ösztökéltem őket, hogy tömjék a fejüket tudományokkal, tanuljanak idegen nyelveket. Azért, hogy ha felnőnek, akkor eldönthessék: mennek vagy maradnak?

Mentek. Nekik ez így jó, bár 15 évvel ezelőtt még hihettem, hogy iskoláikat itthon járják ki. Közben folyamatosan változott a világ, ráadásul a gyerekeim nálam kevésbé hiszékenyek. Dönthettek volna magyar egyetemek mellett, vállalva annak kockázatát, hogy végzettségüket igazoló bizonyítványaikat majd sehol nem fogadják el a világban. A bizonyítvány, a diploma még hagyján, de abban sem hittek, hogy az eredetileg is szerény, majd tovább nyirbált költségvetésű, felhígult oktatói állományú, és egy újabb törvénykezési trükk következtében kancellárok által sanyargatott hazai intézményekben versenyképes tudást kaphatnának.
Miért nem neveltem őket harcos irredenta hazafiakká? Belőlem is hiányzik a forradalmár hajlam, nem volt mit átadni nekik. Különben is az a véleményem, hogy kis ország kis gond, nagy ország nagy gond. Meg aztán mostanában úgy néz ki a helyzet, hogy magyar embernek nem való egy ország irányításával járó gond, mert annál jóval kisebb szervezeti egység működését sem képes hatékonyan megszervezni. Ez a kisebb egység volna a család. A magam példája mellett gondolhatok az ismerőseim többségének helyzetére, akik elégedetlenek sorsukkal. A gyermek rossz társaságba keveredik, az asszony másfelé kacsingat, az anyós mindenbe belekotyog belepofázik, az ember pedig egy távoli országban robotolva igyekszik összeszedni a megélhetés fedezetét. Aki jólétben lubickolhatna, annak emberi viszonyaiból - vagy annak hiányából - fakadnak gondjai, aki jó természeténél fogva kedélyesen élhetné életét, annak meg a nyomorúság keseríti mindennapjait. Sehogy se jön össze. Amíg családi szinten ekkora zűrzavar és fejetlenség uralkodik, addig senki ne gondolkodjon nagyobb egység irányításában, mert azzal csak otthoni kudarcait terjesztené ki magasabb szintre. Más példával: aki gyakorlatilag korlátlan lehetőségekkel és anyagi háttérrel még egy ütőképes labdarúgócsapatot sem képes összehozni, az ugyan mire alkalmas országirányító politikusként, netán hadvezérként?

Nagy-Magyarország? Egyelőre a meglévő, csonka hont sem működtetjük jó színvonalon. Revizionizmus? Örülök, hogy mindenem a helyén van,^[1] és jövőre talán annak kell majd örülnöm, ha az addigra vélhetően félelmetes létszámmal az országban kószáló afrikai és közel-keleti harcosok nem veszik át a hatalmat. Butaság ezt feltételezni? Nem. Rendszerint bejönnek a régiek egyszerű bölcsességei, és a "sok lúd disznót győz"-ről ki mondaná, hogy minden alapot nélkülöző mondás. Esetünkben a sok bevándorló lúd egy vízfejű disznó legyőzésére kap komoly esélyt. A fenti táblázat adatainak forrása az Országgyűlés 35/2013. (V. 16.) határozata a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról (terv) és a Képviselői Információs Szolgálat 2014/24. számú kiadványa (tény). Nem kell a számokat kiértékelned, ha a legénységi állomány arányát mutató kék részt összeveted a többivel, de tanulságosak a számok is: a tényadatok alapján (tisztjelöltekkel és tartalékosokkal nem számolva) kettőnél valamivel több (2.2) feljebbvaló jut egy közlegényre, amihez a polgári állományt hozzávéve már 3.45 fő veszi el a levegőt egy bakától. Ez a szerény létszámú legénységi állomány (5473 fő) fog megküzdeni az ellenséggel a vízfej (18894 fő) irányítása mellett. Figyelemre méltó, hogy a polgári állomány tervezett létszámát sikerült ügyesen 103%-ra feltölteni, míg a hadsereg lényegét adó katonai létszám a tervezettnek mindössze 78%-a.
Nem célom a riogatás, de erről a riasztóan alacsony létszámú katonaságról még azt sem feltételezhetem, hogy képesek megvédeni kaszárnyáikat, és a hadifelszerelést a beözönlő "menekültektől". Ahogy Irakban már volt rá példa, úgy ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy ez nálunk is bekövetkezhet. Így válhat az út mentén csatangoló, menekülteknek álcázott diverzánsokból egyik napról a másikra felfegyverzett haderő.

Felelőtlenség lenne nem elgondolkodnom azon, hogy mihez kezdek majd, ha vademberek másznak át a kerítésemen. Nagyobb ellenállást fejthetnénk ki, ha felnőtt számba vehető gyerekeim is részt vennének a védekezésben, de ez a legújabb történetem pont arról szól, hogy mennyivel csökkent a létszám a háztartásban - rájuk nem számíthatok. Az ország védelméhez nincs különösebb tehetségem - úgy tűnik, az erre hivatottaknak sincs - , de saját otthonom védelmét csak megoldom valahogy. Ha nem sikerülne, akkor a gyerekeimnek néhány év múlva nem lesz hova hazajönniük.

[1] Aki kitalálja, hogy eredetileg milyen kifejezést szántam ide, azt meghívom egy fagyira a Hajnóczy utcai Jégkuckóhoz. Férfias kivitelben működhet a sör vagy a fröccs egy tetszés szerinti söntésben, ha pedig addigra hidegre váltana az időjárás, akkor marad a forralt bor.