A közvilágítás lámpáinak teljesen felesleges és meglehetősen drága cseréje jut eszembe a 2013-ban átadott, és jelenleg csőd szélén álló kutatóintézetről, az MTA TTK-ról. Nekem semmi bajom nem volt az utcai lámpákkal, mások viszont fontosnak tartották cseréjüket. Ki is cserélték korszerű, LED-es fajtára. Mintha divathullám söpört volna végig az országon, aminek következtében hirtelen önkormányzatok tömegeinél született döntés a közvilágítás korszerűsítéséről. Mintha zsinóron mozgatták volna őket, olyan katonás rendben zajlottak az események.

Más esetben egy-egy beruházás tervét automatikusan vétózza meg a szükséges pénz hiánya, vagy a beruházás felesleges voltának felismerése. Ez nem olyan eset. A megrendelő önkormányzatok erejükön felül költekeznek, ezért újabb, százmilliós-milliárdos nagyságrendű hitelek felvételével foltozzák be költségvetésük egyre növekvő hiányát. Már megint olyan esetbe botlottam, ami rövidlátó szemléletemre világít rá. Szemem előtt nem a lehetséges energiamegtakarítás lebeg, hanem azt látom, hogy a lámpák cseréje előtt is jól működött minden, nem volt sötét az utcákon. Sőt, talán pont a közvilágítás lehetne az egyik példa azon kevesek közül, ami államformától, társadalmi berendezkedéstől függetlenül, folyamatosan jól működik Magyarországon - bárcsak állíthatnám ugyanezt a MÁV-ról, az oktatásról és az egészségügyről is.

Ami jól működik, ahhoz nem szabad hozzányúlni. Ez az ósdi bölcsesség szolgáltatja ideológiai alapját egy fontos képességemnek: nem látok az orromnál tovább. Veleszületett hibája ez a legtöbb emberszabásúnak, de kellő szorgalommal és akarattal fejleszthető - vagy ezek híján egy apró trükk bevetésével. Hogyan? Állj politikusnak, és már a következő napon másképp tekintesz a világra, a környezetedre, míg a közember továbbra is ezt látja:

"Pécs több, már új lámpatestekkel szerelt utcaszakasza is sötétbe burkolózott a napokban. Nem szuperált több új LED-lámpa a Petőfi utca Hungária út-hatos főút közti szakaszán, ugyanezt lehetett megfigyelni a Kórház tér-Zsolnay-szobor közti szakaszon is, emellett a Magyarürögi út több szakaszán is gyakran tapasztalni ilyet."

Vajon mit láthat egy politikus? Ugyanezt. A lényegi különbség abban áll, hogy a politikus lát mást is. Látja a zsíros másod- és harmadállást ilyen-olyan vállalatok igazgatótanácsában, felügyelő bizottságában. Látja családtagjait különféle intézmények mellé tanácsadóként delegálva, szakértelem és ténylegesen elvégzendő munka nélkül, rendszeres jövedelemmel. Látja azt, hogy 4 éve van a meggazdagodásra, és ezt ki kell használnia, mert Isten kegyelme és a választók támogatása mellett kreatív törvénykezésre is szükség van egy újabb politikai ciklust megnyerni, ami már túl sok tényező ahhoz, hogy ne legyen lutri a végeredmény.

Hogy jön ide az MTA TTK?

A Magyar Tudományos Akadémia hajdanában fontos intézmény volt. Minden, magyar iskolában tanult embernek van tudomása arról, hogy Széchenyi István összes jószágának egy évi jövedelmét ajánlotta fel létrehozására. Az ő idejében tehát létezett az a magatartás, aminek lényege szerint egy tehetős politikus a nemzet gyarapodásának érdekében hajlandó volt jelentős összeget áldozni jövedelméből nemes célokra.
Mára az MTA jelentősége megváltozott. Kiskoromban még csak furcsállottam, ma már kifejezetten visszataszítónak tartom, hogy az akadémiai tagság önmagában jövedelmező. Hasonló jellegű intézményekben a tagság megtiszteltetést, rangot jelent, nem jövedelemforrást. Az sem ördögtől való, hogy a tagok tagdíjat fizetnek, amivel az intézmény fenntartását támogatják. Ami Magyarországon zajlik a tudományos életben, az lényegében a tudós társadalom tagjainak lekenyerezése, amit az államhatalom az MMA létrehozásával kiterjesztett a művészvilágra is, rendes- és levelező tagjainak életjáradékot folyósítva. A három betűs intézmények között még mindig az MNB, a MÁV, a BKK és az MVM alkotják az élbolyt a tekintetben, hogy melyiknek révén képesek az épp időszerű politikai vezetés tagjai és udvartartásuk több pénzre rátenyerelni, de az alább felsorolt hírekből kinyert kulcsmondatok alapján már az MTA kapcsán is nyilvánvaló, hogy a közjó szolgálatának látszatát keltve talicskázzák ki a költségvetés bevételeit magánszférájukba.

mta.hu Az építkezés első szakaszában egy korábbi PPP-konstrukció keretében meghiúsult épületkezdemény részleges bontása, és alapjainak megerősítése után megépültek a földszinti és emeleti szintek.

index.hu A környéken közlekedők teljesen döbbenten nézik, hogy mi zajlik. Nagyon sokan arról beszélnek, hogy micsoda pazarlás ez.

mta.hu Az MTA egy korábban meghiúsult, PPP-konstrukcióban megkezdett építkezés torzóját vásárolta meg, és alakította át a tudomány céljait szolgáló, világszínvonalú létesítménnyé. "Ez az új épület egy korábbi, totális kudarcra felhúzott sikertörténet". "Egy veszni látszó beruházást mentettünk meg és fordítottunk az ország javára".

index.hu A 9,5 milliárdos támogatást 2009-ben költségvetési trükként, hitelre kapta az MTA, ezt a kormány később vissza nem térítendő támogatássá alakította.

es.hu Váradi András, az MTA TTK vezető kutatója "Programozott bukás" című cikkéből: a kutatók nem férnek hozzá kutatási pénzeikhez kifejezetten rezsicsökkentés miatt kerültek közös épületbe az intézetek, a mostani fenntartási költség mégis magasabb a korábbinál az adminisztratív költségek is nőttek, pedig az átszervezés ennek csökkenésével számolt az intézmény csődközelben van

Talán a matematika az egyik legősibb tudomány, és ebben a direkt művelet fordítottját nevezik inverz műveletnek. Hétköznapi körülmények között alkalmazva, roppant tudományos színezetet kaphat a fogalmazás, amikor egy bizonyos műveletre a másik inverzeként hivatkozom. Így lesz az ad inverze a vesz, a be inverze a ki, és így tovább. Széchenyi és más, korabeli nemesek betették jövedelmüket az Akadémiába, a mai politikusok meg kiveszik belőle, amit és ahogy lehet. Inverz világban élünk. Széchenyinek volt akkora vagyona, hogy abból bátran adakozhatott, de például jelenlegi miniszterelnökünknek nincs miből. Tisztségeit nem tekintve, vagyonnyilatkozata alapján helyzete korántsem irigylésre méltó. Jelentős vagyonelemek nincsenek tulajdonában, gazdasági társaságban érdekeltsége nincs, ellenben az átlagpolgárhoz hasonlóan nyögi a bankhitel törlesztését. Ilyen körülmények között nem lehet számonkérni rajta az adományozó kedv hiányát. Szerencsétlen, csóró miniszterelnök. Ahogy annak idején Kossuth méltatta Széchenyit, egy mai politikai ellenfél nem minden alap nélkül jellemezhetné a "legkisebb magyarnak", inverz államférfinek.

Pontosítanom kell a címet: a műtét folyamatban van, és a beteg meg fog halni. Mi lesz a operáló orvosokkal? Több lehetőséget is látok. Nyugdíjba mennek, szakmát váltanak, keresnek maguknak másik beteget. Esetleg a beteg fennmaradó családtagjai eljárnak velük szemben. Szemet szemért, fogat fogért? Vagy a kétséges jogi út? Ennek végén az orvosokat rendszerint felmentik, hiszen a bírói ítélkezés szakértőkre támaszkodik. Ez a szakértő általában egy másik orvos, és azt már a régiek is tudták, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét.