Micsoda szerencse. Miből fakadna különben az egymás megismerésére törekvő vonzalom? Nekem például nincs méhem, ellenben a lányoknak van. Én nem követelhetem ország-világ előtt, hogy "Na, most már szálljatok ki a méhemből...", míg egy nő megalapozottan állhat elő akár egy ilyen nem hétköznapi igénnyel is.

Az öntudatos ember elutasítja az uniformizálást, mert egyéniség akar maradni. Az egyénnek ez a törekvése addig érvényes, amíg vele szemben valaki meg nem fogalmaz vagy mutat egy olyan elképzelést, ami eltér az öntudatos emberétől. Mert ekkor az öntudatos ember érdekes módon már azt firtatja, hogyan merészel eltérni az egyéniség az ő felfogásától?
Az időszerű közéleti vita most éppen a női szerepről szól. Szülni vagy nem szülni: ez itt a kérdés. Hány gyerek legyen egy családban? Ez a következő sarkalatos kérdés, már ha valaki eljut odáig, hogy szülni bizony kell. Nem vagyunk egyformák, ezért természetesen erre a kérdésre is különféle válaszokat adnak azok, akik beszállnak az eszmecserébe. Egy jól működő társadalomban egyensúlyi állapot mutatkozik e téren, mert a szülési hajlandóságot és ennek gyakorlati megvalósulását mérve a szélsőségek kiegyenlítik egymást, ezért egy jól működő társadalomban erről a kérdésről nem vitáznának. Nem csak vitatkozni, de beavatkozni sem lenne szabad, mert a természet rendjének alakítása nem politikai feladat. Aki erre mégis alkalmasnak tartja magát, az utóbb rendszerint belátja tévedését.

Előrebocsátom, nem célom a másként gondolkodók meggyőzése. Nincs ilyen szándékom, csak mesélek. Sőt, figyelmeztetek mindenkit, hogy véleményemet nem szabad fenntartás nélkül elfogadni, mert ez olykor meglehetősen szélsőséges, a fősodortól eltérő. Nem is lehet mást várni attól, aki kiskorában egy porcelán hallal aludt, miközben a nagy többséget adó "normális" gyerekek javarészt plüssmackóval alszanak, de mindenképpen valami meleggel és puhával.
Belőlem hiányzik az a mértékű magabiztosság, amivel cáfolhatatlan igazságokat lehet kinyilatkoztatni, mégis nálam az előny, mert mondhatok bármit, engem ezért nem érdemes meghurcolni. Nem kell tartanom sem attól, hogy a Telekom szerződést bont velem, sem az államhatalom rokonszenvtüntetésétől, ahogy ők meg a Telekommal bontanak szerződést mellettem kiállva.
Az ideális családmodell megfogalmazásánál könnyű a dolgom, mert csak idéznem kell egy zseniális költőt, Rímhányó Romhányit: "papa, mama, gyerekek".

El lehet fogadni az egyke gyereket nevelő szülő szívósan érvelő magyarázkodását arra, hogy ő miért látja jónak ezt az állapotot, de engem nehéz megvezetni mégoly szívhez szóló érvekkel is, mert egyke gyerekként nálam jobban senki nem érezheti át a helyzetet. A szülő magyarázkodik, a gyerek szemszögéből azonban ez egy tragédia. Egyedül lenni, magamat szórakoztatni nem a legjobb mulatság. Az ilyen gyerek alig várja, hogy mehessen a szomszédba vagy játszótérre, esetleg óvodába, mert ott megtalálja társaságát. Mit szeretne az egyke gyerek? Leginkább kistesót.