Minden épeszű férfiember gumit húz a farkára, ha pucéran kerül alkalmi kapcsolatba egy nővel. Ha e vonatkozásban nem kérdéses a védekezés fontossága, akkor könnyen belátható, hogy idegenekkel szemben védekezni kell addig, amíg ki nem ismerem őket. Ez a kezdeti bizalmatlanság aztán átcsaphat kedélyes barátságba, ahol az elnyert bizalom jegyében a védekezés elmaradhat, de addig bizony felelőtlenség lenne mellőzni.

Szusznyák, Csövi és Rudi haverjaim jutnak eszembe, akiknek társaságában egy hajdani NDK-s népünnepélyen az ottani fiatalokkal ismerkedtünk, és valamennyi snaps elfogyasztása után jó viszonyba kerültünk néhány kedves, barátságos lánnyal. Rudi egy különösen fiatalkát ölelgetett hevesen, akiről ránézésre feltételeztem, hogy az általános iskola felső tagozatát látogatja. Rászóltunk, figyelmeztettük:
- Rudi, nem kéne. Nem szabad. Fogjál magadnak érettebbet!
A lány tündéri szépsége engem is, másokat is megragadott, de fegyelmezetten elhessegettük magunktól a gyarló vágyat. Rudit kivéve. Őt olyan fokon rabul ejtette a hamvasan gyönyörűséges lány, hogy nem bírt uralkodni ösztönein. Néhány nap múltán, egyik reggel Rudi nyavalygására ébredtünk:
- Csíp! Jajj, nagyon csíp!
Poliklinik, penicillin kúra. Rudi kapott egy cetlit, amin a kezelés alatti helyes viselkedésről tájékoztatták, az egyik oldalán német, a másikon meg ékes magyar nyelven. Ezt hazatérvén egy gombostűvel a tapétára szúrta az ágya fölé - a többi mellé. A hamvas leányka eszerint magában hordozhatta a gonorrhoea baktériumot, ami csak úgy lehetséges, hogy messze nem volt már szűz, mint ahogy azt mindannyian feltételeztük.

Nem hiszek abban, hogy afrikai vademberek képesek civilizáltan beilleszkedni társadalmunkba, mint ahogy azt is kétlem, hogy az oroszlán ránevelhető a vegetáriánus étrendre. Nagyobb esélyét látom annak, hogy "okos enged, szamár szenved" alapon nekem kell majd alkalmazkodnom az igényeikhez, mert különben én húzom a rövidebbet.
Nem véletlenül jönnek el szülőhelyükről. Azt képzelhetik, hogy itt jobb lesz nekik, de rosszabb semmiképpen - a bevándorlókra is kiterjedő európai szociális védőhálóban bízva. Ha már megérkeztek ide, vesztenivalójuk nincs - ettől válnak igazán veszélyessé. A menekültügyi- és segélyszervezetek elszállásolják és felruházzák őket, enni adnak nekik. A befogadott migránsok pedig új, európai öntudatra ébredve, megerősödve követelik jussukat. Az Afrikában nevelkedett, majd Európában továbbfejlesztett tudatú hibrid életképesebb lesz az őshonos fajtánál. A hibrideknél ez már csak így szokott lenni, és elkényelmesedett európaiként nem számíthatok semmi jóra.

Van nekünk egy államunk, mindenféle hatalmi ágakkal. Miután az erőszakra monopóliuma van, elvárhatom, hogy intézkedjen. Ott eszi meg a fene az intézkedést, hogy ha az engem közvetlenül fenyegető gondokat megelőzendő, esetleg saját hatáskörben védekeznék, akkor a hatalom velem szemben fog eljárni. Ez azért sem jó, mert amíg - a példa kedvéért - sittre vágnak, addig beköltözik a házamba egy csapat bevándorló.
A hatalom sajnos impotens. Ezért nincs szüksége gumira, ezért nem gondol hatékony védekezésre. Kerítés a déli határra? Ugyan már! Irgalmatlan költséggel felépítik, aztán a "bevándorló" egy összetákolt létrával átmászik rajta. Ez a kerítésötlet legalább annyira haszontalan, mint erényöv az asszonyra. Amíg léteznek művelői a lakatos szakmának, addig a csábító előtt nincs akadály.Egy korábbi cikkben már írtam a magyar határőrség múltjáról, melynek nyomai jelenleg felfedezhetők a Rendőrség állományába integrált Határrendészetben. Ez lenne hivatott a határ őrzésére, aminek hatékonyságában és alkalmasságában kételkedem, és nagyon úgy tűnik, hogy az impotens hatalom sem biztos a dolgában. A szétvert, szétmutyizott határőrség hiányán nem fog segíteni sem kerítés, sem konzultáció, ugyanis a határt ténylegesen őrizni kell.

Vajon mi vár rám, mi vár ránk, ha elmarad a védekezés, a határ hatékony őrzése? Rasszista lennék vagy idegengyűlölő? Mindegy, minek nevezed, hogyan minősíted. Ha gondolataim nem keltenének rokonszenvet irántam, akkor vonatkoztass el, és gondolj a 2011-ben az év rovarává választott (már ilyen is van) hétpettyes katicára, és arra, hogy a betolakodó, "rémkaticának" is nevezett invazív fajtája miatt sötét jövő elé néz. Szegény katicabogár. Ebben a megvilágításban talán érthetőbbek a félelmeim.