Jelentős sérelemről nem beszélhetek egy ilyen inzultusnál, mert vagy a levegő rezgéseit feldolgozva fogadom be haragosom mondanivalóját, vagy írott szöveg értelmezése útján jutok el a felismerésig: valaki elégedetlen a viselkedésemmel. Sem ruházat, sem abból kilógó testfelület nem szennyeződik, fájdalomérzettel nem jár, veszteség nem ér, kár nem keletkezik.
Mi a megfelelő válasz, a helyes taktika ebben a helyzetben?

Legegyszerűbb figyelmen kívül hagyni. Ha befogom a fülemet, másfelé nézek, akkor az üzenet el sem jut hozzám - lényegében nincs inger, ami hangulatomat befolyásolná - , mintha misem történt volna. Nem mindig ilyen egyszerű a megoldás, mert szitkozódni lehet a képembe üvöltve, vagy a szitkokat a házam falára festve. Ez esetben megijedhetek annyira, ami indokolttá teheti néhány pofon kiosztását. Ez a cselekmény könnyen bunyóvá, birkózássá nőheti ki magát, aminek végén egyikünk padlóra kerül, feladja. A küzdő felek kifújják és leporolják magukat, sebeiket nyalogatják, a vesztes elkullog. Ettől kezdve mindenki tudja a helyét, nem halt meg senki, a Föld forog tovább. Így mehetett ez akkoriban is, amikor a magyarok még nyereg alatt puhították a húst, kereszténységnek nyoma sem volt.

Nem vagyok vallásos. Szerintem a vallás az egyszerű emberek mankója, aminek segítségével könnyebben állva maradhatnak ebben a nehezen érthető világban. Ők azok, akik a megszokottnál bonyolultabb helyzetekben híján vannak a megoldáshoz vezető saját gondolatoknak, akiket egy vallási vezető képes rávenni akár gaztettek elkövetésére is. Legyen az püspök vagy ajatollah, prédikálhatnak híveiknek templomokban, mecsetekben, terelheti a nyájat pap vagy imám. A tanácstalan-bizonytalan birkának szüksége van fogódzóra, útmutatásra, Isten igéjére.
Ha megütik a bal orcádat, tartsd oda a másikat is. Keresztényi tanítás. Amikor majd arra érek haza, hogy rossz arcú idegenek - csak nem illegális bevándorlók? - pakolják ki a spájzot, akkor figyelmeztetnem kell őket a fagyasztott húsokra a mélyhűtőben, és kezükbe nyomom a hűtőtáskát. A keresztényi könyörület jegyében így kéne eljárnom, de nem gyakorlom a vallást, ezért az eljárás nem az elvárt protokoll szerint zajlana. Hogy pontosan mi minden történne, és hogy mi a helyes taktika egy ilyen helyzetben, azon egyelőre nem sokat tépelődöm, mert sokkal inkább foglalkoztat ennek a lehetőségnek megelőzése: ne kerüljenek illetéktelenek a spájz és a hűtőszekrény közelébe, maradjanak kint.
Miért nincs meg bennem a jó szándék a konfliktuskezelés fentebb említett, legegyszerűbb technikájának alkalmazására? Nézhetnék másfelé, tehetnék úgy, mintha észre sem venném őket. Amíg a feleségemet erőszakolják, addig befoghatnám a fülemet, hogy ne halljam az aggasztó hangokat.
Mintha misem történne.