Sokan áltatják magukat, hogy nincs jelentősége a születendő gyermek nemének, és csak az fontos, hogy egészséges legyen. Vajon mit szól ehhez a szerencsétlen lány, aki egyke gyerekként felcseperedve, sokadik generációs mérnök apukája döntése nyomán, műszaki iskolában találja magát.

Az osztály egyedüli nőnemű tanulójaként, a gyakorlati órákon bűzös-olajos munkaruhában ismerkedve esztergagéppel, tolómérővel, s fiú osztálytársai, no meg persze az oktatók szaftos káromkodásaival.^[1] Már hogy ne lenne jelentősége a gyermek nemének! ^[2] Nem tudtam volna mit kezdeni lányokkal, a nevelésük nagy eséllyel az anyjukra maradt volna, miközben az én dolgom kimerül a "lyukba lyukat csinálni művészet" lényegű mentegetőző, magyarázkodó szövegek idézgetésében, majd később a hevesen érdeklődő ifjak elriasztásában. Piszok szerencse, hogy a gyermeknemzésre vetemedő férfiembereknek nagyjából csak a fele gondolkodik hozzám hasonlóan, másik felük elégedett lányos apuka szerepében tündököl. Mi tagadás, lehet előnye ennek a családi berendezkedésnek. Például nem kell macskát tartani, mert a lányok is bújnak, hízelegnek. Mellesleg nem hullik a szőrük, és beszélni is megtanulnak, bár jóval később lesznek szobatiszták egy igazi macskához képest. Amikor végre kétlábon járnak, szépen lehet öltöztetni őket. Csipkegallér, fodros szoknya, lakkcipő. Elég kicsapni őket az udvarra ebben az öltözékben, és már kertitörpére sincs gond. Az áldatlan állapot tehát nem ott kezdődik, hogy az embernek lánya születik. Talán túlságosan is jó dolguk van a lányos szülőknek, amit egyensúlyteremtő törekvéssel igyekszem ellensúlyozni bárhol, ahol erre szükség van. Előadom nekik az álmomat, amiben én is lányos apukát alakítok, és ivarérett korba lépett, csábosan hamvas nőstény porontyom udvarlója az ajtónál kopogtat.^[3] Néhány éve történt, hogy különösen kedélyes körülmények között beszélgettünk az asztalnál. A három fős társaság másik két tagja egy gimnazista lány és önbizalomtól duzzadó, tudálékos anyukája. Nagyvonalakban minden rendben lévőnek tűnik náluk. Nem fáznak, van mit tejbe aprítani, és nem is rongyokban járnak. Kedvesen kínálnak, elfogadom az ebédmeghívást. A levest kanalazgatjuk, az anyuka a jól működő párkapcsolatok kialakításának közismert nehézségeit ecseteli. Általában ennél a pontnál szoktam átvenni a szót, és elmesélni rémálmomat a lányos szülőknek.

Álmomban lányom van. Középiskolás korú, már jó neki az anyja papucsa, és a tükör előtt igazgatja megjelenését. Valami udvarlóféle érkezésére számít, aki ügyesen csaphatja a szelet, mert ilyen felfokozott várakozással a korábbiak egyike sem volt megtisztelve. Gyanús. Különösen aggasztó kép: a lány beszalad a szobájába, térül-fordul, s egy tartalék bugyit gyűr a táskájába. Enyhén összeszorul a gyomrom, s ekkor csengetnek. Ajtót nyitok, majd végigmérem a lábtörlőn imbolygó jelenséget. Egyik kezében füves cigi, a másikat barátságos üdvözlésre emeli: - Csá, fater! Jöttem a lányér', buliba megyünk - mutatkozik be. Kifényesedett bőrnadrágot hord, lábán cowboy csizma. Oldalán WC-lánc csüng, ingén angol nyelvű feliratok rikítanak. Nem olvasom végig a szöveget, de a szavak zöme mintha "fuck"-ra hasonlítana. Az optikai élmény a gyerek nyakánál folytatódik, amin szögesdrótra emlékeztető, tetovált minta kanyarodik a füléből lógó, rubin szemű ezüst koponya mögé. Szája szélén, orrában, szemöldökénél néhány piercing.

Nem kell ennél tovább mesélni az álmot, pedig kínálkozik lehetőség az udvarló ördögi megjelenésének fokozására, amit zöldre festett punk frizura koronázna, és ennyi elég is ahhoz, hogy felriadjak álmomból. Jelen esetben más akasztja meg az előadást, nevezetesen az, hogy a lány kirúgja maga alól a széket, fölpattan, és kiviharzik a helyiségből. Szusszanásnyi szünet - majd befejezem, ha visszajön. Az anyuka kezében megáll a kanál: - Húúú, ez nagyon kínos! Kurva életbe! Most azt hiszi a lány, hogy panaszkodtam neked a barátjáról - suttogja halálra váltan. A sokadszor előadott, jópofa paródiának szánt ijesztő mese náluk valóságként tört be a család mindennapjaiba. Belátom, egyáltalán nem vicces, ha testközeli élményként kell megélni hasonlót, de honnan tudhattam volna, hogy ebben a háztartásban ezt a poént nem szabad elsütni? Szobájában duzzog a lány, dől a panasz az anyukából, kihűl a leves, én meg együttérzően figyelek a dúskeblű szépasszonyra - többnyire a szemébe nézek. A fiúbarát valóban narkós (persze leszokóban...), tele piercinggel, tetoválással, és dínótaraj fazonra nyírt séróval.^[4] Valamit tudhatnak ezek a nem szokványos megjelenésű, zöld hajú faszik, hogy képesek jóravaló fiatal lányokat magukba bolondítani. Az anyuka valamit elrontott.^[5] Én meg ott hibáztam, hogy ezt a megrendítően riasztó hatású tanmesét nem jóval korábban adtam elő náluk.

[1] A példa nem légből kapott. Középiskolás koromból emlékszem egy lányra, aki gépész osztályba járt. Most telefonközpontos, tehát a pályaválasztását valószínűleg elhibázta, mert nagyon úgy tűnik, hogy a határozott igyekezet ellenére nem volt képes a családi vállalkozást erősítve az ősök nyomdokába lépni. A felhozott példa nem annyira tragikus, mint amikor dinasztiák veszítik el hatalmukat fiú utód nélkül.

[2] Erről a súlyos nőhiányban szenvedő, születésszabályozott kínai társadalom tagjai tudnának mesélni.

[3] A lányos apák nyomorúsága nem csak az én álmomban jelenik meg. Ősidőktől fogva jó témát ad művészeknek, akik közül a tehetségesebbje igazán szívet facsaróan mutatja be a jelenséget.

[4] Az udvarló különös egyéniségének rövid bemutatásába az elkeseredett anyuka beleszövi még azt az intim körülményt, hogy a pucéran előadott aktusok kivitelezésekor a csábító nem elég gondos, mert már többször szakadt le a farkáról a gumi, és ezzel összefüggésben már több alkalommal szaladt a lánnyal nőgyógyászhoz esemény utáni tablettát felíratni. A régi korokban még nem volt olyan fejlett a magzatelhajtás technológiája, mint napjainkban, viszont a régiek nagyon jók voltak toronyszobák építésében, aminek kulcsát az elszánt lányos apák akár le is nyelhették.

[5] Nem egyedi eset. Egy másik ismerősöm jó küllemű, felsőfokú végzettségű, jól fizető állásban elhelyezkedett lánya egy gátlástalan cigány stricivel jött össze. Az előbbi nyelvi szerkezetből csak a "gátlástalan" jelző, a többi a csábító származását és foglalkozását írja le. Az apuka tehetős ember, de a stricivel nem bírt - kemény fickók ezek. A lányt kiskorában hiába terelgették tánciskolán, balettórákon, nyelvtanfolyamokon és egyéb tanintézményeken át a szerintük helyes irányba, mégis letért a megszabott pályáról. Súlyos oka lehet. Túlságosan földhözragadt szemléletű volnék? Az apák már csak ilyenek.