Állok a pékáru részlegnél péntek délután az ALDI-ban, amikor megszólít egy vásárló.
- Nem látok rendesen - mondja - , a fonott kalácsot keresem. Segítene?
- Itt van az orrunk előtt - mutatom neki.
Fénykorában szemfülesebb volt, ugyanis Ioannis botlott belém, aki görög menekültek gyermekeként különös karriert futott be Magyarországon. Első találkozásunk idején a Vízügyi Igazgatóságon "dolgozott" adatrögzítőként. Nem véletlen az idézőjel. Jó időben Ioannis rendszeresen kiült a Köztársaság tér egyik padjára, és önfeledten élvezte a napsugarakat.
- Janisz! Tessék visszamenni dolgozni! Ez munkahely, nem üdülő!
Főnöke halmozottan hátrányos helyzetből igyekezett úrrá lenni beosztottján. A gyengébb nem képviselőjeként szegényt nem vették kellően komolyan, és híján volt a legcsekélyebb előrelátásnak is. A sokadszor tapasztalt helyzet kifejletét a korábbi esetekhez kapcsolódó emlékeiből egyszerűen megjósolhatta volna, ugyanis amikor már nem volt ereje a Napnak, akkor beosztottja magától is visszament munkahelyére. Azt is tudnia kellett korábbi emlékeiből, hogy a napfürdőzésből visszatért Ioannis első dolga a telefonálás volt, és az őt ért zaklatás miatt bepanaszolta főnökét az MSZMP Városi Pártbizottságánál. Ott pedig a fasiszta görög állam elől hozzánk menekült kommunista elvtársak sirámait kellően komolyan vették ahhoz, hogy ezen alkalmakat követően kisvártatva megcsörrent a főnökasszony asztalán elhelyezett telefon, és feljebbvalója egy rövid beszélgetésben kilátásba helyezte alacsonyabb beosztásba helyezését, esetleg kirúgását, ha nem hagy fel Ioannis elvtárs piszkálásával. Így ment ez a múlt század ’80-as éveinek közepén.
A Toller-érában már a Sport Támogatási Közalapítvány Felügyelő Bizottságának tagjaként üdvözölhettük Ioannist, akiről az a hír járta, hogy bármit képes elintézni, ami a városi hivatalok hatáskörébe tartozott. Ha egy kicsit összekapta magát, akkor már a kérelem benyújtását követő munkanapon ^[1] kedvező határozat született baráti ügyben, vagy éppen elutasító egy ellenséges ügyben. Ilyen körülmények között nem volt csoda, hogy a Szigeti úti Greco Gumiszerviz megnyitására figyelmeztető molinó kifeszítésének közterület foglalási engedélyére is példás gyorsasággal került pecsét.
A gumiszerviz időközben beolvadt a Szent Kristóf ^[2] Garázsba, mert Ioannis sem volt képes mindenre odafigyelni. Így történt néhány éve, hogy BMW-jével nagy sebességgel közlekedve, Iregszemcse határában teherautóval ütközött. Sérülései kétségessé tették életben maradását. Mégis felépült, de ma már nem a régi. Karrierjének íve alapján akár polgármesterré is válhatott volna. Kapcsolatrendszere, anyagi háttere megvolt hozzá. Most viszont azt látom, hogy a kenyeres polcnál sem boldogul segítség nélkül.
Nem szabad hibázni, legalábbis ekkorát nem.

További írások a témában:
Akárhová nézek, bevándorlót látok – 1. rész
Akárhová nézek, bevándorlót látok – 3. rész

[1] Nem földöntúli képesség, ha figyelembe veszem, hogy a hivatalok működése minden esetben felgyorsul, ha "fontos" emberek rugdossák őket. A Magyar Energia Hivatal (MEH) is egy nap alatt adta ki engedélyét az Emfesz Kft. elhíresült adásvételére.
[2] Az utazók védőszentje.