Kisebb-nagyobb kitérőkkel ugyan, de szinte születésem óta változatlan a lakóhelyem. Földhözragadt lennék? Földrajzi értelemben mindenképpen, gondolkodásmódomat vizsgálva azonban... igen, a jelek erre mutatnak, bár szívesebben mondanám, hogy ezen lehetne vitatkozni. Elfogult vagyok magammal szemben, ezért saját értékelésembe bele sem kezdek. Az viszont kétségtelen, hogy a II. világháború óta - 1956-tól eltekintve - ezen a vidéken nem ropogtak fegyverek, miközben a környező országokban olykor-olykor zűr van. A '90-es években déli szomszédaink, most meg az ukránok ölik egymást. Lakóhelyemnél, és életkoromnál fogva tehát nem élhettem meg háborút testközelből. Nem hiányzik.

Sorállományú kopaszként, szigorúan szabályozott keretek között (lövészet) hallottam először - és remélem utoljára - golyók fütyülését, ezért nem csak elképzelésem van a hangulatáról, de tapasztaltam is, milyen érzés lehet kidugni a fejem a lövészárokból. Az ésszerűség azt diktálja, hogy lapítani kell, amíg a pergőtűz tart. Semmi logika nincs a hadseregben,^[1] ezért nem meglepő, ha pont ebben a helyzetben vezénylik rohamra a gyalogságot, pedig józan ember ilyenkor nem kíváncsi a térnek arra a keresztmetszetére, ahol golyók repkednek. Az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. Róla feltételezni kell, hogy addig nem lövöldöz, amíg nincs mire. Harci helyzetben is kimutatható ok-okozati összefüggés a lövöldözés beindulása, és a támadók megjelenése között. A lőszer drága, vaktában lövöldözni gazdaságtalan. Iszlám hitű, derék emberek képe rémlik fel előttem, amint elszántan lövik az eget. Nekik semmi sem drága. Mint ha még élveznék is, hogy pusztító eszközökkel hadonászhatnak - náluk egy rendes esküvőre kalasnyikovval érkezik a vendég, és önfeledt lövöldözéssel kíván boldog házasságot az ifjú párnak.
Fegyver? Az ellenség leküzdésének, a hatalom megszerzésének és őrzésének hatékony eszköze - vélekednek így sokan, és fegyver híján a vélekedésnél tovább nem is jutnak. Szükségmegoldásként érdekes hírek megjelenésének megfelelő időzítésével, szakszerű adagolásával okozható akkora kár logikai síkon, mint amekkora pusztítás egy gránát robbanásával jár fizikai értelemben. A fegyverek drágák, birtoklásuk rendszerint törvénybe ütközik, ellenben a szavak szabadon szólnak, s gyorsan terjednek.^[2] Hatalma van annak, aki jól bánik velük, s bizonyos fokú felelősség is terheli a szerzőt. Hogy lesz valakiből háborús bűnös, míg másból ünnepelt hős? A művelet azonos. A kérdés kulcsa talán a célpont kiválasztásában rejlik?
2016-ban elnökválasztás esedékes az USA-ban, a kampány már elkezdődött. A kalandos életű Hillary Clinton elnökjelöltként kap hideget, meleget - céltáblává vált. Nem egy zsenge politikuspalánta. Volt része megpróbáltatásban ^[3] bőven, nem az a kényes fajta, aki sírógörcsöt kapna kedvezőtlen hírek megjelenésekor. Aki politikusnak áll, annak az ördöggel kell cimborálnia. Ezért nem fog rajta "golyó", ezért nem érvényes rá az "akinek vaj van a fején" kezdetű mondás. A profikat megvédi a vastag bőr, ellenben az amatőrök sebezhetők.
Ha gyerekkorodban nem vitted vissza időben a könyvtári könyveket, az ki fog derülni a kampányidőszakban, és a megbízhatatlanság élő példájaként tolnak a választók arcába. Óriásplakátokon hirdetik, lakossági fórumokon harsogják, hogy nem etted meg a kelkáposztát. Milyen kedélyes kortesbeszéd lenne, ha ennyivel megúszhatnád, de nem. Nem úszhatod meg ennyivel, mert ennél jóval magasabb a választópolgárok ingerküszöbe. Ma már hulláknak kell kidőlniük a szekrényedből, vagy legkevesebb milliárdos csalásnak, holokauszt-tagadásnak, pedofíliának, hogy a hírnek érzékelhető hatása legyen.^[4] Úgy működik ez, mint az előadóművészek színpadi világa. Néhány évtizede elég volt elterjeszteni egy népszerű hazai rock-bandáról, hogy az egyik koncertjükön ledaráltak egy élő kakast, s már tódult is a nép a vér szagára. Mostanra az összes egyszerű trükköt elpuffogtatták, ezért egy kis füst és néhány petárda már meg sem kottyan a közönségnek. Meghökkentő vagy szokatlan produkciót várnak, és el lehet adni meztelenséget meg erőszakot is. Olyan látványosság kell a publikumnak, ami nem mindennapos. Valami grandiózus, valami eredeti, vagy ezek egyvelege.^[5] Ritkán terem olyan előadó, aki hatásvadász kellékek nélkül, a személyiségével képes magára vonni a figyelmet. Ha ez sem lenne elég, akkor ott van a csoda, amiért minden korban lelkesednek a népek. A színpadon egyre keményebben kell dolgozni az eredményekért, és ez átterjed az élet minden területére.^[6]
100 éve a Nobel-díjat még odaítélték az elektron vagy a radioaktivitás puszta felfedezéséért, amiknek jelentőségét én is átlátom, de sajnos leragadtam a magam egyszerű szintjén. A Higgs-bozonig jutva olyan érzések járnak át, mint az istenfélő gyülekezetet a templomban, ahol a műsor látványos jelmezbe öltözött szereplői latin nyelvű misét ^[7] celebrálnak, sőt, pontifikálnak, nehogy az egyszerű nép értsen belőle valamit. Nem tudom követni a fejlődést, nyilván túlszárnyalni sem fogom. Nem jelentek veszélyt senkinek az üzletére, ami talán megment attól, hogy betörjenek hozzám, és titkok után kutatva felforgassák lakásomat.
Betörni a lakásomba? Idejét múlt technológia. Drága és - az elkövető szemszögéből is - veszélyes. Mennyivel kényelmesebb betörni a hálózaton, az interneten keresztül! Lábamon házi papucs, süppedős fotelben ücsörgök a kandalló mellett, ölemben macska dorombol - férfiasabb kivitelben a szőnyegen kutya heverészik. Ez lenne a kényelmes létezés sztereotip leírása, bár vannak, akik ezt inkább úszómedence, napozóágy és barnára sült fiatal lányok társaságában képzelik el igazán férfiasan. A kép könnyen átformálható néhány, a hacker iparágban használatos, szinte mindenkinek hozzáférhető kellékkel. Kandalló helyett villanyradiátor, macska helyett laptopot ölbe venni. Wifi, internet, buffer overflow, és egyéb praktikák. Spam, StuxNet, Duqu és zombihálózat.
Én a másik oldalon állok. Három-négy tűzfal, bekapcsolt DEP, kikapcsolt Teredo tunneling, korlátozott felhasználói jogosultság és NOD32 mögé bújva. A ma emberének rendesen fel kell kötnie a gatyáját ahhoz, hogy valami újat mutasson, aztán meg ahhoz, hogy ezt ne lopják el tőle.
Tisztességből manapság - különösen városi környezetben - nem lehet kényelmesen megélni. A megélhetésért vívott küzdelemben gyakran még az alapvetően tisztességes polgár is lealacsonyodik, akinek meg valami hatalom jut, az előbb-utóbb zsarnokká válik.^[8] Persze, ha működne a fennen hirdetett, és elvileg jóra törekvő demokratikus rendszer, akkor nem sok gond lenne a világgal.^[9]
Ez a világ nem tisztességes. Ennek a sajátosságnak nem élettelen tárgyak az okozói, hanem a túlzott egyszerűségben tengődő emberszabásúak nagy létszáma. Magamat idézem: "sok embernek sok az alja".
Elkalandoztam.

[1] Ami kerek, azt viszik, ami szögletes, azt gurítják.

[2] Újabban a heves vérű forradalmárok nem hordón szónokolnak, hanem internetes közösségi oldalakon vetik be a szavak erejét. Itt nem kell tartaniuk a hatalom mesterlövészeitől, akik a régi, bevált recept szerint a szószólókat lövik ki a tömegből.

[3] A Wikipedia magyar nyelvű szócikkei örvendetes mértékben gyarapodnak, ezért a legtöbb esetben hivatkozhatok rájuk. Ez esetben azonban a Monica Lewinsky-botrányról nyúlfarknyi tartalom jelent meg, amit az eredeti angol nyelvű cikknek még a hivatkozások-források fejezete is bőven meghalad terjedelemben.

[4] Folyamatosan le kell kötni az istenadta nép figyelmét, mert ha nem találja elég érdekesnek a hírcsatornák tartalmát, akkor esetleg maga rendez cirkuszt. Lásd: forradalom
Manapság a "nácizás" az egyik leghatékonyabb fegyver a politikai ellenféllel szemben. Ez elől néhai Kurt Waldheim, az ENSZ korábbi főtitkára sem menekülhetett. Szépen ívelő karrierje megbicsaklott, amikor 1985-ben másodszor jelöltette magát az osztrák szövetségi elnöki tisztségre. "Wir werden beweisen, daß Waldheim ein Nazi war!" - ezt egy pajeszos, kipás alak fröcsögte olyan indulattal, hogy máig nem feledtem. Waldheim magyarázkodásra kényszerült ugyan, de a választást megnyerte. Megnyerte a választást 2015 tavaszán a Jobbik tapolcai jelöltje is, noha a nácizás itt sem nem maradt el (nézd meg ezt a szerencsétlen, lámpalázas-fideszes libát, mennyire hiányzik belőle a meggyőző erő).

[5] Szerencsésnek érzem magam, hogy a nézőtérről láthattam az előadást, amit szívesen megosztanék a nagyérdeművel, de ebből nincs konzerv a YouTube-on, csak mesélhetek róla. Táncjáték, amiben az akkoriban a táncos létből már kiöregedett, pocakos Eck Imre alakította a mandarint. Hirsch Bence vezényelte a Pécsi Filharmonikusokat, mert az öreg Breitner nem volt elég fürge hozzá. Bartók zenéje önmagában is lenyűgöző, amit remekül illusztrált a legapróbb gesztusokig kidolgozott koreográfia. A minap a Lidl-ben két sorral odébb Uhrik Dóra, a hajdan méltán világhírű Pécsi Balett alapító tagja, és Lovas Pál álltak a pénztárnál. Élő történelem, vidéki Magyarország, 2015. Közben rábukkantam egy részletre a Csodálatos mandarin 1965-ös változatából, de nem erről mesélek. Amit élőben láttam, az díszletes, kellékes, kosztümös darab volt, amiben a csavargók lámpavasra akasztották a mandarint.

[6] Ha úgy tetszik, akkor "színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében" (W.Shakespeare: Ahogy tetszik).

[7] A templomokban előadott egyházi rítusok tobzódnak hanghatásokban és látványelemekben: szereplők, statiszták, koreográfia, zenei kíséret, kórus, jelmezek, kellékek, díszletek, akár a színházban. A mise lényegében a modern "show business" előfutára.

[8] Ez a furcsaság valószínűleg eredendően része az emberi természetnek, nehéz ellene tenni.

[9] Nagyon sok gond abból származhat Magyarországon, hogy alkalmatlan embereket ültetnek pozícióba (nem csak a rossz emlékű Schmitt Pálra gondolok, mert alacsonyabb szinten is mutatkozik a jelenség). A fentebb hivatkozott, Magyarország alkotmányjogi berendezkedéséről szóló weboldalon a "fékek és egyensúlyok" rendszeréről olvasok. Ez nagy valószínűséggel az eredeti "checks and balances" félrefordításából származhat, amit eddig minden más forrás - vélhetően helyesen - "fékek és ellensúlyok" rendszerének nevez. Ezen gyorsan túltenném magam, ha a magyar miniszterelnök a Bloomberg riporterének nyilatkozva nem fogalmazná meg azt a véleményét, miszerint a fékek és ellensúlyok rendszerének csak az USA-ban van jelentősége, Európában sehol nem működik, helyette együttműködésről beszélhetünk. Nem is kell már javítani a fordítást, elég törölni a szövegrészt.