Ezek olyan témák, amikről szélsőségesen különböző, nem ritkán egymással homlokegyenest ellenkező vélemények csapnak össze. Az egyik szerint kellemes, a másik egészségtelennek tartja. Van, aki nem tud meglenni nélküle, mások undorodnak tőle. Némelyek szerint hasznos, míg az ellenzők veszélyesnek ítélik. Kinek van igaza?
Amíg nincs egy igazságtevő felsőbb hatalom, addig csak parttalan vitákat eredményez a nézetkülönbség, mert az egymás által meggyőzhetetlen, érveikhez makacsul ragaszkodó egyenrangúak közül ugyan ki fogja elsőkét feladni saját álláspontját, és elismerni az ellenlábasok igazát? Felsőbb hatalom még akadna, de az én világomban ez a hatalom nem a nagy eszéről híres. Nem lehet őket egy napon említeni a már csak a mesékből ismert öregek tanácsával, vagy éppen a püspöki tanácsadó testülettel, a káptalannal, ami a nagytudású szinonimája.
A demokrácia működési elvét megerőszakolva, társadalmunkra telepedett egy dekadens politikusréteg, s velük kapcsolatban nem a bölcs jelző jut eszembe elsők között. Az általuk gyakorolt hatalom működését tapasztalva eljutottam odáig, hogy mostanság a megválasztott képviselők, és a "nagyon hülyék" közé sajnálatosan egyenlőségjelet kell tennem. A legfrissebb hírek szerint épp most fogadtak el egy törvényjavaslatot az Országgyűlésben úgy, hogy feketén-fehéren kiderült: nem csak az erről szavazó képviselők, de még a beterjesztő sem tudta pontosan, hogy miről szavaznak. Eddig a "nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal" mondással jellemezték az elbonyolított szervezetek működési zavarait, de ez a friss hír még ennél is félelmetesebb képet fest a magyarországi állapotokról.

Egy régi, és sok esetben helytállónak bizonyuló megállapítás szerint a legtöbb ember az első élménye alapján alakítja ki véleményét az őt ért hatásról. Élmény híján véleménye sem lesz, szűznek számít. Az első élmény meghatározó, amit a másik oldalról első benyomásnak neveznek, és nem győzik hangoztatni fontosságát. Ha már a szüzesség és az első benyomás szóba került, akkor nem a címben olvasható felsorolás szerint fejtem ki a vizsgált témákat, hanem a szexszel kezdem. Egy kedves, régi ismerősöm - akit barátomnak is mondhatnék, de az elmúlt 20 évben nem találkoztunk – mesélte még réges-régen, hogy nővérét a szó szoros értelmében "elbaszták" (nem többes szám, hanem általános alany). Az ő rosszul alakult sorsában a házastárs vétkes, aki megkaparintotta magának a szüzet, és nem volt elég ügyes vagy gyakorlott ahhoz, hogy arájának kedvet csináljon az aktus rendszeres gyakorlásához. Nem kell tehát gólyatábori erőszakot elszenvedni ahhoz, hogy kellemetlen élmények fűződjenek a különben jóleső, izgalmas, és ösztöneink erejénél fogva megkerülhetetlen időtöltéshez, ha a szó szoros értelmében balfasz közreműködő rendelkezésre áll a nászágyban is.
Hogy ne legyen egyszerű az élet, hogy ne boldoguljon senki néhány egyszerű intelmet követve, egy fiatal lány belefuthat abba a kedvezőnek tűnő helyzetbe is, amikor kedvese olyannyira szakszerűen intézkedik, hogy ezért az élményért érdemes egy teljes hét szabadságot kivenni, és minden időt az erotika és a szex oltárán áldozni. Mézes hét a neve ennek az időszaknak, ami a köznyelvben valamiért mézes hetekként honosodott meg, mintha az érdeklődés idővel nem lanyhulna, a teljesítmény nem esne vissza - a szürke hétköznapok fenyegető rémének visszatéréséről, a lila köd feloszlásával ismét megjelenő munkák szorító határidejéről nem is beszélve. A jól sikerült, boldogságot és elégedettséget hozó szakaszt saját terminológiámban praktikusan beetetési időszaknak nevezem, mert ha jól végzem dolgomat, akkor a lányban a kezdetekkor keltett kellemes érzés hosszú távon, és busásan megtérül. Kerülhetek hullámvölgybe, lehet sok a dolgom, a lányt elviselhető mértékben akár el is hanyagolhatom, ő az első élményeire fog hagyatkozni.

Az első találkozás nem kizárólag a társas kapcsolatok tartósságát határozza meg. Legalább ilyen jelentősége van termelők és fogyasztók viszonyában, amit a reklámszakma művelői igyekeznek meglovagolni azzal, hogy ott tolják képünkbe a figyelmünket egy-egy gyártó portékájára irányító alkotásaikat, ahol csak tudják. Mert az a termék lesz a nyerő, amelyiknek reklámja elsőként kerül elém. Ha nem csak a reklám sikeres, de a termék is megnyeri tetszésemet, akkor a következő fokozatban kialakul a márkahűség, ami egy idő múlva átcsaphat elvakult rajongássá. Elégedettségemben meg sem vizsgálok alternatív lehetőségeket, mert hatalmába kerít az erős függés a megszokástól. Járt utat járatlanért el ne hagyj! Így szól a régi bölcsesség, ami a bevált módszerek biztonságát hirdeti, de ezt nagy hiba a fejlődésre törekvő igyekezet elé tartani azzal, hogy minden úgy jó, ahogy van. A Föld még mindig lapos lenne, ha elődeim csak a bevált gyakorlat szerint cselekedtek volna.

Kovácsné egy vállalati bulin elszenvedi azt a balesetet, hogy a bólé nagyobb arányban tartalmaz alkoholt a megszokottnál, ezért ő is a szokásosnál fesztelenebb. Másképp nem eshetne meg, hogy enged a csábításnak, és hagyja magát felvonszolni az egyik emeleti irodába, ahol a nők kegyeinek keresésében igen csak kiművelt portás Józsi először egy asztalnak támasztva, majd annak tetején teszi magáévá. A rendezvény után Kovácsné hazatér otthonába, és férje mellett fegyelmezetten hajtja álomra fejét a hitvesi ágyban.
Másnap azonban felkeres egy válóperes ügyvédet, és közel húsz év boldognak hitt házasság után elválik férjétől. Így áll bosszút azért, mert szexuális élményeiről az első, és a portás szakavatott közreműködéséig egyetlen férfiként gondoskodó férje eltitkolta előle azon lehetőségek legjavát, ami ivarérett különneműek együttműködéséből némi lelkesedés hozzáadásával már egy alkalmi kapcsolatban is kihozható.
Nem csak szexualitás terén érhetnek csalódások. Mit érezhettek azok a néhai Szovjetunióból gyárlátogatásra érkezett elvtársak, akikre nem vigyáztak eléggé, és ők óvatlanul benyitottak a nyugati exportra készülő bőrkesztyűk gyártórészlegébe. Nem a megszokott ótvar minőséggel kerültek szembe, hanem olyasmivel, ami addig álmaikban sem jelent meg, most meg a kezükben-kezükön tarthatták-viselhették. A korábban ismeretlen minőségi élmény forrósága járta át egész lényüket, fejüket is beleértve. Diplomáciai síkra, pártközpontok kapcsolatára is kiterjedő botrány kerekedett, amit ez esetben nem válással oldottak meg. A megrendelő elvtársak csak annyit mondtak, hogy ezentúl ők is ilyen kesztyűt akarnak és punktum.

Lehet előnye a kedvezőtlen első benyomásnak, amennyiben megóv valamely káros hatás további következményétől. Így jártam sorsomat hosszútávon meghatározó első cigarettázós kísérletemmel. Felső tagozatos általános iskolásként, egy bandázós délutánon, közel egy dobozzal elpöfékeltem, aminek kocabagósként a száj nyálkahártyáján keresztül is remekül felszívódó hatóanyagok vetettek véget. Émelygés, rosszullét, hányinger. Semmi olyan, ami alapján a cigarettázásnak a felnőttekéhez hasonló - a nálam fiatalabbak szemében persze - viselkedést kölcsönző hatása mellett bármi előnyét éreztem volna. Azóta sem gyújtottam rá, és ez így jó. Nagy szerencsémre a másik két elfogadott narkóforrásra sem sikerült rákapnom, aminek a kávé- és alkoholárakat figyelembe véve rezsicsökkentő hatása is van. Mindezt saját hatáskörben, kormányzati segítség és konzultáció nélkül sikerült elérnem. Nem olyan bonyolult ez, hogy ehhez a leleményhez kérdőívek kitöltésre sarkallva össze kellett volna trombitálnom az egész országot. Ha mégis embert próbáló feladat, akkor meg roppan büszke lehetek magamra, hogy ezt is megoldottam önerőből.
A kormány, és vezetője nem büszkélkedhet különösebben azzal, hogy költséget nem kímélve küldözgeti postaládámba haszontalanabbnál haszontalanabb küldeményeit. Még arra a leleményre is tudnak megoldást, ha az eljárást megelégelő polgár rendelkezik személyes adatainak felhasználása felől, és így adatait nem adják ki a címlistát igénylőknek: óriásplakát. A kormányzat most a bevándorlóknak üzenget, hogy kívül tágasabb. Nézem a plakátot, olvasom a szöveget, és olyan érzésem támad, hogy ezt nem a bevándorlóknak szánják - többségük nem érti a magyar nyelvet - , hanem nekem. Ezzel éreztetik velem a gondoskodást, hogy ők piszkosul rajta vannak az ügyön, kézben tartják a helyzetet.

A magyar vadkelet művi-művészi őszinteséggel mutatott tükrét láthatta mindenki az Üvegtigris című, igazán sikeres moziban. Megfelelő tartalommal miért ne lehetne egy óriásplakát is sikeres? Ezt a gondolatot tovább boncolva logikus magyarázatát adom a kormány népszerűtlenségének, ami a plakátragasztós, direktmarketinges reklámhadjárat szintjén is tapasztalható: nem őszinte az arcunkba tolt tartalom. Ha úgy tetszik: hazug.
Az Üvegtigris példája jól mutatja, hogy van az a módszer, amivel viszonylagos nyomoromban ki lehet hozni belőlem a jókedvű polgárt, ha nem bosszantó hazugságokkal "szórakoztatnak".

Az a baj a haszontalan tartalmú plakátokkal, mint a "fűre lépni tilos" táblával. Aki miatt odateszik, az figyelmen kívül hagyja - archaikus szóhasználattal leszarja - , aki meg elolvassa, az anélkül sem lépne rá. Érvényes ez a dohányzást tiltó táblákra is. Aki nem dohányzik, az persze megfelel az előírásnak, aki meg erős bagós volt világéletében, azt bizony nem fogja eltántorítani egy erőtlen tiltás.
Nem csak ezekből a példákból kiindulva gondolom színpadias látszattevékenységnek az óriásplakátokon képembe dörgölt kamuszövegeket, hanem az eddigi tapasztalatok alapján, már elbukott rendszerek példáján okulva is. Az óriásplakát nem mai találmány. A szocialista NDK-ban úton-útfélen belebotlottam a rendszer kiválóságát hirdető, öles betűkkel kitett szövegekbe. Nem emlékszem mindre, ilyenek jutnak eszembe:
  Die VEB Elben-Chemiker verpflichten sich den Herstellungsplan zu erfüllen
  (Az Elba Vegyiművek vállalja, hogy teljesíti a termelési tervet)
  Glückliche Zukunft, erfülltes Leben - das ist Sozialismus!
  (Boldog jövő, beteljesedett élet - ez a szozializmus!)
  Es lebe die deutsch-sowjetische Freundschaft!
  (Éljen a német-szovjet barátság!)
Mindennél látványosabb volt az a neonreklám, ami Drezda központi helyén (Pirnaischer Platz), a város egyik legmagasabb épületének homlokzatán hirdette a mindenek felett álló eszme nagyságát: der Sozialismus siegt (a szocializmus győz). A nem öles, hanem annál nagyobb, kb. 3 méter magas betűkből kirakott szöveg sötétben világítva a város széléről is olvasható volt. 1980-ban történt, hogy az épület felé mutatva azt találtam mondani akkori "tokos" (NDK állampolgár) haverjaimnak, hogy sokkal látványosabb lenne, ha villogna, különben meg mindegy, mert mekkora égés lesz majd leszedni onnan. Azok a szerencsétlen, Stasi által sakkban tartott tokosok behúzták nyakukat, néztek jobbra-balra, hogy hallotta-e valaki rajtuk kívül, és a szájuk elé tett mutatóujjukkal rémülten pisszegtek. Aztán 1987-ben az akkori polgármester jó érzékkel eltávolíttatta a szocializmus idejétmúlt neonreklámját. Nekik ennyit kellett várniuk. Nekünk vajon mennyit?

"Dixi et salvavi animam meam - beszéltem, és ezzel megmentettem a lelkemet. Nem tud az értelmiségi sokkal többet csinálni, mint hogy néha ír egy ilyen felhívást-felszólítást, elmondja, hogy mi volna a szerinte helyes opció – aztán vagy bekövetkezik vagy nem" - Radnóti Sándor szavait idézem.
Forradalmat csináljon az, aki ért hozzá - saját gondolat.