Ősi mélységekben gyökerezik a különneműek közötti civakodás és zsört. Karinthy Frigyes szerint a sóvárgásunk tárgyának különbözősége folytán kimutatható akaratkülönbség lenne oka az egyet nem értésnek. Ösztöneink és kifejlődött tudatunk mentén több-kevesebb sikerrel keressük párunkat, akivel kiegészíthetjük egymást. A csigák már közel járnak a tiszta megoldáshoz, de még nekik is hiányzik valami a képletből, mert hiába alakították ki hímnős berendezkedésüket, egymásra talált csigapár együttműködése nélkül az ő világukban sincs eredményes utódnemzés. A lányok szépek, kedvesek, bájosak, összességében finomság jellemzi őket. Ezzel szemben a fiúkra akasztható jelzők nem a kellem kifejezéséhez kapcsolódnak: durva, faragatlan, erőszakos. Egy épkézláb hím emberszabású nem szépségének villogtatásával igyekszik boldogulni. Esetében a külalaki tényezőnek olyannyira nincs jelentősége,^[1] hogy a kozmetikai ipar lehúzhatná a rolót, ha mindössze a férfiember szépítkezési segédanyagain keletkező haszonra számíthatna.
Egy jó küllemű lány megengedheti magának, hogy csupán a rossz idő elől meneküljön az iskola épületébe, s az ott zajló folyamatot csak annyiban kövesse, hogy a végén görbüljön az érdemjegy. Sem magának, sem másnak nem okoz különösebb csalódást azzal, ha nem teljesedik ki a tudományok terén, mert ami erről az oldaláról hiányozna, azért bőven kárpótolja az őt párjának választó hímet más jellegű kedvező tulajdonságaival. Csúnya lányok is születnek, de ez nem jelenti azt, hogy számukra vége volna a világnak.^[2] Jó fodrász, kedvező megvilágítás, és a kiszemelt férfi leitatása mellett operálhatnak pszichológiával, kisugárzásukkal, színes egyéniségükkel, na és persze azzal a szolgáltatással, amiért a férfiak lelkesedése ősidőktől fogva töretlen. Egy jó almás pitével bárkit le lehet venni a lábáról. Férfiakra gyakorolt elegendő vonzerő híján régebben a lányok kolostorba vonulhattak, ahol a pártában maradás világi szégyene helyett Krisztust választották jegyesül. Mostanság ezek az intézmények kevésbé felkapottak, ezért a szexualitáson alapuló csáberőt nélkülöző lányok kénytelenek fokozott agyműködéssel magukra vonni a férfiak figyelmét. Ezzel az ésszerű viselkedéssel egyetértek. Könyvtárak olvasótermeiben is remekül lehet ismerkedni, ha az érdekeltekről lepereg az érdektelen könyvtárlátogatók folyamatos pisszegése.
Kétségek közt gyötrődve méregetem azokat a nőket, akik kedvező külsejük és vonzó testi adottságaik mellett jó gondolatok megfogalmazásával, és hisztériamentes viselkedéssel hívják fel magukra a figyelmet, mert ez a konstelláció teljesen logikátlan. Bevallom, van afféle félelmem velük kapcsolatban, hogy talán olyan helyen is szőrösödnek, ahol az lányoknál nem jellemző, nem kívánatos, sőt, kedvezőtlen. Ez volna a kifogástalan agyműködést eredményező hormonok kellemetlen mellékhatása. Valamit valamiért. A nagyon okos, de inkább jóeszűnek nevezett nőneműek komoly riadalmat keltenek a férfitársadalom óvatosabb képviselőiben. Egy sziporkázó gondolatait csillogtató nő társaságát élvezni legalább olyan vérfagyasztó élmény, mint amit Münchausen báró élt át, midőn egy eltévedt rénszarvas ékes francia nyelven kért tőle útbaigazítást.

Az Istentől ihletett és sugallt bibliai történetek bizonyos körökben szentnek és tökéletesnek tartott szavaiból olykor egész érdekes zagyvaságok kerekednek ki. Ésaiás próféta könyvéből származik a következő: leszállott az Úrnak angyala az asszírok táborába, és levágott közülük száznyolcvanötezret, és midőn az emberek felköltek, ímé azok mindnyájan holt hullák valának.
Szoktak viccelődni közemberek is olyanképpen, hogy ha valamelyik reggelen arra ébredünk, hogy nem fáj semmink, akkor valószínűleg meghaltunk. Rendületlenül vicces szemlélettel kiolvasható az Ótestamentumból, hogy míg Ádámot saját képmására, addig Évát oldalbordából, Ádám segítőtársául teremtette Isten. Továbbá Ádám segítőtársául teremtette a kutyát, a lovat és még egy seregnyi jószágot - természetesen nem saját képmására. A szentírásban józan ésszel feltárható esetleges ellentmondásokon hívő ember nem sokat tépelődik, mert a kétségek eloszlatására, az ellentmondások feloldására a következő egyszerű formula hivatott: "ez az Isten igéje".

Mátyás királyról szóló mesékben jelenik meg az okos lány, akin lehetetlennek tűnő feladatokkal sem képes kifogni a ravasz király. Ezt a lányt-nőt látom abban az alakban, aki külsejét mesterségesen elcsúfítva ^[3] igyekszik ellensúlyozni különben jól sikerült megjelenését. Egyes színpadi szereplései alapján nehéz eldönteni, hogy a galambokkal barátkozó Szent Ferenc modern kori követőjét, vagy a szkinhedet tisztelhetjük benne. Művészetét pusztán énekhangjára alapozó előadó, akit megpillantva minden jól értesült könnyűzene-rajongó kapásból a "Nothing Compares 2 U" című dalra gondol, mégis a "The Wall Live in Berlin" koncertről emlékezetes szereplését tűzöm ide:

Belenézve a fenti mozgóképes anyagba, egyszer csak ott áll a színpadon. Buggyos, egy nő viszonylatában előnytelen ruhája ellentéte a női alakból mindent megmutató, testhez tapadó fajtának. Ránctalan homlok, smink nélküli megjelenés, nullásgéppel tüsire nyírt haj. Odafigyelve elcsípni egy apró mosolyt, de nem többet. Fegyelmezett, már szinte alázatos - megszállott. Mindent alárendel a torkából kicsiholt hang képzésének. Lényeges elemek hiányoznak megjelenéséből, amik miatt férfiak nyakukat tekergetve bámulnak egy nő után. Évtizedekkel ezelőtt - amikor még érdekelt voltam heves udvarlások kivitelezésében - megfogalmaztam egy axiómát, miszerint egy nő akkor szép igazán, ha kopaszon is szép. Ez a nő-szerű lény mintha meghallotta volna. Elébe ment elképzelésemnek, és fejformájának kiértékelését nem bízza fantáziámra. Meggyőzte azokat is, akiknek szavazatai alapján 1991-ben Michelle Pfeiffer, Julia Roberts és mások mellett helyet kapott a People Magazin "The 50 Most Beautiful People in the World" extra kiadványában.

Továbbfejlesztett magyarhoni kivitelben, ráadásul rögtön sztereóban nyomult egykoron a Pa-dö-dő. A tüsi hajú, pufi némberek az eredeti elképzelés paródiájaként lovagolták meg a szürrealista megjelenést, és zenés kísérettel előadott színpadi kiáltozásukkal találták meg közönségüket. Példájuk mutatja, hogy nőnemű kivitelben is érhet el sikereket a homo sapiens úgy, hogy nem csáberőre alapoz. Arról árulkodik ez a jelenség, hogy a nők már nem vágyálomként kergetik az egyenjogúságot, hanem elérték. Anyakönyvezik őket, választójogot kaptak, nadrágban járnak, és kalapot is hordhatnak. Óvodás koruktól fogva erősítik bennük a tudatot, hogy semmivel sem alávalóbbak a fiúknál. Ember legyen a talpán, aki csúfolódásban versenyre kel velük.
Vajon mit akarnak még a feminista mozgalmak? Rendszeresen elém kerülnek olyan hírek, hogy a parlamentbe, és tőkeerős vállalkozások igazgatótanácsaiba a népességben képviselt arányuknak megfelelően - különösebb érdemek nélkül persze - nőket is kéne ültetni. Nagyszerű ötlet az arányhoz kötni a delegálást, de miért ne fordítsuk meg ezzel a lendülettel a mostani arányokat? Ha lúd, legyen kövér. Legközelebb, amikor valami elromlik a háztartásban, akkor majd a zoknistoppolás fedezékéből figyelem, ahogy az én kedves feleségem rátermetten megoldja a gondokat. Amikor meg lerohanna bennünket az ellen, akkor a férfiakat hagyják békén, ellenben sorozzák csak be a nőket, 17 és 50 között mindet. Szorítok nekik, az asszonynak még egy jó meleg pulcsit is kötök útravalóul.

[1] Mondják, hogy ha a férfi beleszarik a kalapjába, majd a fejére teszi, akkor is megmarad eredeti funkciója - nem a kalapnak, hanem a férfinak.

[2] Kellően vastag pénztárcával rendelkezve igénybe vehető a csodatévő plasztikai sebészek szolgáltatása. Csak arra kell ügyelni, nehogy a férj utóbb pert indítson a "megszépült" feleség ellen megtévesztés (lényegében csalás) miatt, ugyanis a szépészeti beavatkozás a születendő utódok megjelenésére nem hat. Nem volt még felkapott szolgáltatás a plasztikai sebészet, mikor egy utcai kakaskodás résztvevőinek egyikétől a következő fenyegetés hangzott el: "annyira megcsaplak, hogy az unokád is gipszben születik". Nobel-díj várományos lehetne az, aki a két technológiát ötvözni képes.

[3] Ősidőktől fogva alkalmazzák a nők megbélyegzésére kopaszra nyírásukat. A II. világháborút követően nem praktikus okból, a lapostetvek elleni védekezés jegyében nyírtak kopaszra egyes francia nőket, hanem a "vízszintes kollaborálást" büntették így.