Nem a sporthorgászatra, nem a versenysakkra, és nem is az F1-es autóversenyzőkre gondolva teszem fel a kérdést, hanem az izzasztó, erőlködős sportok kapcsán. Így nem hibázok nagyot, ha azt mondom: kitartást, erőt, állóképességet, akaratot... na meg persze egy csomó pénzt a profik és a focisták.

Az edzések és a versenyek megadják a sportolónak az egészséges önbizalmat ahhoz, hogy minden helyzetben tudja, mire képes. A rengeteg gyakorlás fejleszti a készséget, továbbá összhangot teremt az ember önértékelése és tényleges teljesítménye között.
Nem csak a sportban van ez így. A legkülönbözőbb szakmák művelői is megszerzik ezt a képességet. Kellő gyakorlattal a hátuk mögött már nem vállalnak el olyan megbízást, aminek elvégzésére alkalmatlanok. Viszont amit elvállalnak, azt jó minőségben és határidőre teljesítik. Ők lennének a profik.

Hosszú Katinka is profi. Úszásra szakosodott, és egész jó eredményei vannak ebben a sportágban. Megél belőle. Pénzdíjas versenyeken szakmány szerént fizetnek neki az átlagember jövedelméhez képest mesés összegeket, mégsem elégedett maradéktalanul sorsával. Azt olvasom a hírekben, hogy a FINA vezetőinek címzett nyílt levelet tett közzé, s ennek a hosszúra sikerült irománynak egész röviden összefoglalható a lényege: Katinka szeretne közelebb kerülni a húsosfazékhoz - több pénzt akar.

A sikerekben lubickoló úszónő azon is tépelődik egy keveset levelében, hogy mihez kezd majd pályafutása után. Dicséretes előrelátás ez, mert az úszásból csak ereje teljében képes megélni. Kiöregedve szüksége lesz valami kenyérkereső szakmára, különben a férje fogja eltartani. Hja, aki hozzászokott a pénzcsörgéshez, az nehezen adja alább. Uccu neki, Shane! Addig talicskázzatok össze egy csomó pénzt az úszásból, amíg be nem rozsdál a Lady, aztán majd eléldegéltek a tőkejövedelemből. Nincs sok időtök, mert Katinka már érzi pályafutása végét. Ezt írja az anyagi bizonytalanságtól rettegő bajnoknő:
"28 éves vagyok. Összesen 21 aranyérmet nyertem olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, és biztos, hogy már többet úsztam, mint amennyit úszni fogok még életemben."

Kíváncsian várom, mit hoz a jövő. Hosszú Katinka nyílt levelének gondolatai a szerencsére csak a történelemkönyvekből ismert munkástanácsokat idézik. Ők ugye azt hirdették, hogy az üzem a munkásoké. Katinka harca előbb-utóbb oda fejlődik, hogy a FINA az úszóké. Hosszú Katinka levelét megírta, én meg hálát adok az Istennek, hogy nem viselek semmilyen tisztséget ebben a szervezetben, hiszen Gyárfás MÚSZ-os bukásának körülményeit ismerve komolyan kell venni még a legvalószerűtlenebb eshetőséget is.
Kívülállóként egyébiránt sincs okom aggodalomra. Nem fogok észrevenni semmit abból, ha holnaptól sztrájkba lépnek az úszók, és elmaradnak az úszóversenyek. A konnektorból továbbra is jönni fog a villany, a csőből a gáz, és nem szűnik meg az internetkapcsolat sem. Ha nem úsznak, hát nem úsznak. Ettől nem fog elapadni a tehenek teje, és nem hullatja ki a magot a kalász aratás előtt. Ha Hosszú Katinka engedélye nélkül már úszni sem lesz szabad (Shane Tusup levédeti az úszást, és pénzt kér a licenszért), akkor sem esek kétségbe, mert a tiltás remélhetőleg nem terjed ki hidak, kompok, csónakok használatára.
Ha a profi úszók szervezkedése miatt nem tör ki járvány, éhínség, és továbbra is lesz fedél a fejünk fölött, valamint elegendő tüzelőnk télire, akkor nem fogjuk észlelni az úszóversenyek hiányát. Igaz a fordítottja is: a profi úszók tudománya nem segítene az előbb felsorolt, és esetlegesen felmerülő gondok egyikének megoldásában sem.

A sport lényegén gondolkodva arra jutok, hogy a vele járó előnyöket biztosítja a futás is. Ha mégis ragaszkodnék az úszáshoz, akkor ahhoz bizony kell egy uszoda, ami kellően bonyolult intézmény ahhoz, hogy ne ússzuk meg 55 milliárd forint alatt a beruházást (ez még úgy is vérfagyasztó összeg, ha leveszek egy nullát a végéről). Ezzel szemben a futáshoz elég egy jó cipő. Mindehhez hozzátéve még azt a tapasztalatomat, hogy a legkörültekintőbben eljárva is csuromvizes leszek úszás közben - a szárítkozást, hajszárítást, átöltözést nem lehet kibekkelni - , akkor bolond az, aki az úszásban látja az üdvözülést.