A galamb eredendően kedves jószág
Fehér kivitelben jelképe a békének, szelídségnek, gyengeségnek, szentléleknek. Elvakult szerelmes viszonyban klasszikus becenévként használatos, és mi sem természetesebb annál, mint hogy az egymás társaságát élvező párok turbékolnak.
Városi megjelenése azonban kevésbé fennkölt. Szemétben keres magának táplálékot, élősködőket, betegségeket szed össze, és terjeszt. Válogatás nélkül rondítja össze környezetét, odapiszkít mindenhová. Hogyan lesz egy galambból városlakó? Odaszoktatják a kedves, jószívű, balga emberek. Etetik őket, ami a galambnak fölöttébb jól esik. Bolond lenne visszatérni természetes élőhelyére, lemondani potyakajáról, kényelemről, jólétről.
A táplálékbőség híre gyorsan terjed, és ahol egy galamb jól érzi magát, ott egyszer csak megjelenik még egy, majd a harmadik és így tovább. Előbb-utóbb annyian érkeznek, és olyan kellemesnek ítélik helyzetüket, hogy a hagyományos hessegetés már teljesen hatástalan velük szemben.
A galambok megsokasodnak, felbátorodnak, elszemtelenednek. Védekezni kell ellenük. Galambriasztó vállalkozások alakulnak az igény kielégítésére, mert a tesze-tosza városi polgárnak egyre több gondot okoznak az elűzhetetlen szárnyas patkányok.
Ha egy galambkolónia egyszer befészkeli magát valahová, akkor meglehetősen nehéz onnan kitessékelni. Különösen nehéz úgy, hogy mindig akad valaki, aki a galambok eltávolításának szándéka ellen dolgozik. Például nyitva hagyja a vasúti váróterem ajtaját, hogy kedvencei zavartalanul berepülhessenek "lakásukba". Leleményes a galamb, ráadásul kellően kíváncsi ahhoz, hogy jó helyet találjon magának. Kitört ablak, meglazult cserép: a padlás máris galambtanya. Szeret beszökni áruházak raktáraiba is, mert az maga a kánaán, ahogy a kvártély mellett rögtön a kosztot is biztosítja.
Szapora fajta a galamb, és jól alkalmazkodik a körülményekhez. Hiába minden szelíd igyekezet megfékezésükre, mert úgyis fejünkre nőnek.
Hogy a fejünkre nőnek, az hagyján, de a fejünkre is szarnak. Nem szeretik a rendet. Talán maga a fogalom sem ismert a galambok körében. Az állatok jogait képviselő állatvédők, a szárnyasokat etető emberek mind az ellen dolgoznak, hogy a galambok visszatérhessenek természetes környezetükbe.
Igazságtalan volna a galambokon elverni a port, mert nem csak velük van baj. Legyek, hangyák, csótányok mind jönnek a szagra, de velük viszonylag könnyű elbánni. Távoltartásukra, irtásukra bevált, hatékony módszerek állnak rendelkezésre, és jogaikat egyelőre nem képviseli senki. Különös szerencse, hogy mifelénk nem divat a sáskajárás, mert az ellen nincs védekezés. Addig jó nekünk, amíg a sáskák nem változtatnak szokásaikon, és megmaradnak eredeti élőhelyükön.
Az illusztrációnak használt képek forrása az internet. Eredetüket gyorsan és csalhatatlanul kiderítheted az images.google.com szolgáltatás révén.
További gondolatok a népvándorlásról:
Migráció vagy invázió? Gumival vagy anélkül?
Kesztyűs kézzel
Szidtad az anyámat? Sebaj.
Cipővel mecsetbe? Azt próbáld meg, gyaur!
Jár a szád? Rajzolgatsz? Halállal lakolsz, gyaur!
Magyarország iszlámosodása folyamatban van
XM42: high-tech disznópörzsölő
Az utolsó 100 komment: