A másság elfogadásáról híres Hollandiában évszázadok óta mindössze két politikai gyilkosságot követtek el. A szélsőségesen elnémított áldozatok közös vonása bevándorló- és iszlámellenességük. Egyikük Pim Fortuyn (politikus, köztisztviselő, szociológus, író és tanár), akivel 2002-ben végeztek, a másik pedig a 2004-ben likvidált, csípős nyelvű, nagyszájú, szarkazmussal mélyen átitatott műveiről és nyilatkozatairól elhíresült, az iszlámot megalkuvás nélkül ostorozó Theo van Gogh. Őt a marokkói származású Mohammed Bouyeri késsel megszurkálta, többször fejbe lőtte, a végén pedig a torkát is elvágta. A gyilkos távozóban egy késsel levelet tűzött van Goghra, amiben egy radikális iszlám szervezet elmagyarázza, hogy mihez tartsák magukat a hitetlenek. Nyomatékul egy halállistát is tartalmaz a levél, benne több ismert politikussal.

"A Korán tanításai szerint nem élhetek olyan országban, ahol mindenki azt mond, amit akar" - ezekkel a szavakkal indokolta tettét van Gogh bíróság elé állított gyilkosa. Erre a gondolatra európai észjárással azonnal felvetődik a kérdés: miért nem tért vissza ősei földjére?
Életében mindkét áldozat hangoztatta kifogásait az iszlám vallással és követőivel szemben, de muzulmánok meggyilkolására nem buzdítottak. A fekete bárány (Het zwarte schaap) című TV műsorban például a következő mondatok hangzottak el:
- Ön "mekkai kecskebaszónak" nevezte Mohammed prófétát.
- Nem, Allah kecskebaszójának – veti közbe két slukk között a cigarettázó van Gogh.
Az iszlám hit követőit egyre-másra érik a sérelmek. 2005-ben egy dán napilapban Mohammedet, Allah prófétáját ábrázoló rajzok jelentek meg. Lett is ebből botrány, kezdem írni, de aztán átfogalmazódott bennem a gondolat, mert a botrány fogalmába nem fér bele az a történet, amikor a hitükben sértett muzulmánok vérdíjat tűznek ki a rajzolók fejére, majd megrohamozzák és felgyújtják több európai ország külképviseletét.

• 
• 
• 

Irán, Jordánia, Algéria, Jemen, Marokkó, Szíria, Libanon, Tunézia, Pakisztán és Afganisztán - ezekben az országokban fejezték ki rosszallásukat a rajzokat közzétevő lapok országaival szemben. A felsorolt mérges országok nagyjából fedik a napjainkban Európába bevándorolni kívánó emberek származási helyét. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Nem engednék be senkit, aki onnan jön. Ha ott balhés volt, akkor itt is az lesz. Az elcsigázott, befogadott vándor kipiheni magát, majd megerősödve már nem könnyes szemű kéregetőként mutatkozik, hanem öklét rázza, és jobb ellátást követel.

Néhai Khomeini ajatollah idejében, 1988-ban jelent meg a könyvesboltokban Salman Rushdie Sátáni versek című könyve. Ebben iszlámhitűeket sértő gondolatokat fogalmaz meg az író, ezért az ajatollah kimondja rá a fatvát: minden igazhitű muzulmánnak kötelessége törekedni az író meggyilkolására. Ha lúd, legyen kövér. A fatva érvényes a regény kiadóira is, és lényegében mindenkire, aki részt vesz a terjesztésben. Felrobbantanak néhány könyvesboltot, Rushdie bujkálni kényszerül.
Ilyen előzmények után a Charlie Hebdo szerkesztőségében (amire már 2006-ban és 2011-ben is gyújtóbombát dobtak) rendezett vérfürdő csak a jéghegy csúcsa.

Az igazhitűek fenyegetési stratégiája meglehetősen egyszerű. Barátságos hangulatukban mindössze tevéim pusztulását kívánják, méregbe gurulva azonban átmenet nélkül a halálom siettetésével rendeznék vitánkat. Közbülső fokozat nincs, minek bonyolítani egy kiforrott módszert. Észre kell venni, hogy az iszlám követői nem különösebben agyafúrt emberek, de faék egyszerűségű módszerükkel mégis hatékonyan keltenek félelmet ellenségeikben. Hogy jár az, aki nem ért egyet velük? Meggyilkolják, fejét veszik, és ezzel a véres eljárással ráhozzák a fagyos rémületet az életben hagyott okvetetlenkedőkre. Hatásos.
Nem így szocializálódtam, nem vagyok képes védekezni ez ellen, mint ahogy a fent említett hollandok is úgy gondolták, hogy majd viták során közelednek az álláspontok. Rosszul gondolták.^[1]
Az a meglátásom, hogy a muzulmánok vitakultúrája nem elegendően kifinomult ahhoz, hogy velük szembe kerülve egy európai vitapartner szép öregkort élhessen meg.

Aki nem hiszi, járjon utána.

---

[1]: Krasznai Andrea témába vágó doktori értekezésben (2001. szeptember 11-e és az új típusú terrorizmus nemzetközi összefüggései) a "Hollandia muzulmán kisebbsége" című szakaszból (153-154. oldal) kiemelek néhány, a van Gogh-gyilkosságról fogalmazott kulcsmondatot: "Az európai gondolkodásmód és érvrendszer azonban tévesnek bizonyult - véleménynyilvánításáért és állásfoglalásáért életével fizetett. Halála után pályatársai, félelemből nem merték nyilvánosan visszautasítani az erőszakot és elítélni kollégájuk lemészárlását."
"A következő években több holland emigrált, mint ahány külföldi vándorolt be az országba."
"...az iszlám jelenlétének az európaiság és az európai értékközösség a kárvallottja."

A dolgozatot egyelőre nem bélyegezték rasszistának, ezért még fellelhető a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában.