Túl vagyunk rajta. Újfent kihirdették, hogy a szexuális deviancia képviselői a legbátrabbak és a legszabadabbak. A szürke átlagpolgár tehát gyáva és rabságban él. Nem ünnepli normalitását évente egyszer rendőrcsapatok gyűrűjében, kerítésekkel körülvéve, gorillák védelmében. A szerencsétlen átlagember saját, fantáziátlan szexualitásának rabja, és ezen próbál segíteni önzetlenül az LMBT mozgalom, amikor rendszeresen reklámozza a másságot, és az ezzel járó állítólagos előnyöket - hátha sikerül felszabadítani a bizonytalanokat megszokott szürke világuk elnyomása alól.

A 2009-es homárfelvonulás idején készült, mindkét oldal véleményét dokumentáló, és most megint időszerű témájú felvételen (6:46-nál) Faur Anna meggyőzően ecseteli a férfiak közötti anális szex - szerinte - köztudottan élvezetes voltát. A behatolást, a prosztata ingerlését. Különös eszmefuttatása feledteti velem női mivoltát, ezért az első gondolatom: hogy ez mekkora barom! Ha odatartja a seggét valakinek, az ő dolga. Ezennel azonban másokat igyekszik meggyőzni arról, hogy - idézem a hablatyot - "tudják, még a homofób férfiak is tudják, mert ez egy tény, tehát hogy ott van egy, a nem tudom, a prosztata izgatása, az egy jó, az egy kellemes élmény". Tehát a férfiak csak veszíthetnek azzal, hogy nem tartják oda néha egy segítőkész haverjuknak - Anna szerint.

Nyilvánosságnak szánt nyilatkozatai alapján Faur Anna művészi hitvallása szerint a mozinak a valóságról kell szólnia. Óskar Thór Axelsson, izlandi filmrendező 2012-ben mozikba került Éjsötét játszma (Svartur á leik) című filmje is ennek a gondolatnak jegyében készült, amiben a banda- és falkavezér Bruno bemutatja Stebbinek, az egyik alárendelt bandatagnak az anális szex "gyönyöreit", az Anna szerint kellemes élményt nyújtó prosztataingerlést. A művelet célja Stebbi megalázása, szarvának letörése, engedelmességre nevelés, a falkavezéri pozíció erősítése. A néző ezt látva ép ésszel nem gondolhat örömszerzésre, és ha kellő fantázia híján eddig nem sejtette, hogy mi vár egy elítéltre a börtönben, akkor ezek a képek nem hagynak kétséget a köcsög státusz kellemetlenségéről.
Valaki nem mond igazat. Vagy Anna, aki szerint ez kellemes, vagy az izlandi rendező, aki ezzel a jelenettel komoly érdemeket szerzett a bűnmegelőzésben, mert ez a moziélmény nem csinál kedvet ahhoz, hogy az ember valaha börtönbe akarjon kerülni.
A 18-as karika alatt megtekinthető az elrettentő tanmese.

Nagyon eldurvult a világ. Ha Molnár Ferenc ma írná A Pál utcai fiúkat, akkor a történetben a jól nevelt Boka talán nem, de a mai viszonyok szerint természetesen drogos Áts Feri mindenképpen magáévá tenné Nemecseket, és az aktus után bizalomerősítő célzattal a fülébe sugdosná a "legyen ez a mi titkunk" szöveget. Lenne helye a történetben, hiszen a füvészkerti tóban fürösztés korszerűsítéseként megadhatná a módját az alárendeltek megalázásának így is. Lenne egy kis bonyodalom a Pásztorokkal. Itt valószínűleg egy csavar kerülne a történetbe, mert azt ugye senki sem hiszi, hogy Áts Feri egymaga leküzdi bandájának legerősebb tagjait, és rögtön meg is alázza őket análisan. Valószerűbb történet kerekedne ki a Pásztorok lázadásával, ahogy átvennék a hatalmat, és ők aláznák meg Áts Ferit - esetleg ketten egyszerre, hogy tudatosítsák benne megváltozott pozícióját a bandában.
Nem merem túlságosan elengedni a fantáziámat, mert Geréb lenne az áruló, aki összehozza Áts Ferit a kartell képviselőjével, és ezzel a Pál utcaiak elveszítik kizárólagosságukat a "cucc" terjesztésére. A harc már nem is a grundért folyik, és szerencsétlen vörösingesekre szomorú vég vár a drogpiacért vívott csatában. Ismerős az a jelenet, amikor a Pál utcaiak menekülést színlelve egy fészerbe csalják az üldözőket? Az eredeti változatban itt túlerőbe szaladnak, és megkötözik őket. Ez jó alap egy kemény szado-mazo jelenet indításához, de az én változatomban a történet ennél a pontnál fantasy jelleget ölt, és a fészerben egy kentaur alázza meg az ellenség katonáit. Még mindig jobb, mintha láncfűrésszel végeznének velük.

Ki ez a Faur Anna? Múltjában megjelenik a fiatalkori deviancia, kirúgják a gimnáziumból, nevelőintézetbe kerül.^[1] Előélete alapján nem jósolnék neki nagy jövőt, ő azonban felcseperedve a filmes szakmában helyezkedett el, ami eleve gyanússá teszi, hiszen ebbe a körbe jellemzően csak valakinek a valakije juthat be, mélyről jövő átlagembernek nem való az ilyen. (Micsoda szerencse, hogy Annát jobban vonzotta a csillogó, filmes pálya, és nem tanárnőként akarta megváltani a világot.) Az archív felvételből azt is megtudtam tőle, hogy sokat jár New Yorkba (nagyon menő), ezért tudja, hogyan mennek ott a dolgok. Követendő példaként reklámozza az ottani szabados életvitelű nagymenők homoszexuális kísérletezését, és azon sajnálkozik, hogy - megint tőle idézek - "ez Magyarországon még nem tart itt, Magyarországon még nem próbálkoznak ilyesmivel az emberek, szerintem sokkal felszabadultabb lenne a társadalom, hogy ha próbálkoznának...".^[2] Anna gondolatainak lényege: ósdi, elmaradott, begyöpösödött népség vagyunk. Nem mindenki, mert a buzik haladó szellemű viselkedésével elégedett, bírálata csak a normális népességre terjed ki.
"A kurva nénikédet!" művészkém. Igazodva Anna különleges látásmódjához - filmes volna vagy mifene - a Chicago című musical egyik szereplőjétől idézem a jól helyezett káromkodást. Szakmabéliként biztosan ott van a fejében, és könnyen felidézi a darabnak azt a jelenetét, amikor Roxie Hart csalódik szeretőjében, aki hamis ígéreteivel felültette őt (pontosabban: lefektette).

1981, Pécsi Nemzeti Színház. Alig hat évvel a musical ősbemutatóját követően színpadon a Chicago - Tóth Sándor balettigazgató rendezésében és koreográfiájával. Noha MGP dramaturgként működött közre, a Színházi Adattár valamiért társrendezőként tünteti fel. Sebaj. Gugyerákkal (Bárdy György) a narrátor szerepében, a balett kar nőtagjai férjgyilkosokként, Solymos Pál pedig Fred Casely-t alakítva, akit Roxie a történet elején lepuffant. A gondosan koreografált ágyjelenet után (belefért a misszionárius- és a kutyapóz is, míg például a 2007-es győri előadásban a nézőknek meg kellett elégedniük a hamar unalmassá váló lovaglópózzal) a szerepe szerint csalódott Füsti Molnár Éva "a kurva nénikédet!" kiáltással kísérve előkapja revolverét, és bumm! Solymos belevitt egy poént, amin a közönség mindig jót derült: hullaként kiterülve még egy utolsót rúgott.
Akadtak vicces jelenetek bőven, amik közül az egyik kizárólag a próbák alkalmával volt látható. Füsti Molnár az ágyjelenet után csak állt, kezében a pisztollyal, és kérdőn nézett a bal 1-es földszinti páholyban ücsörgő súgóra, aki készségesen tette a dolgát, de hangja nem jutott el érthetően a színpadig. A színésznő nem értette, és csak fülelt tovább, aminek az lett a vége, hogy a súgó a páholyból derékig kihajolva kiabált: "a kurva nénikédet!"
A kamatyolójelenetben nem túl erős győri előadást megnézve feltűnt az általam ismert, és az ott elhangzott szöveg közötti különbség, aminek oka az eltérő fordítás. A '81-es pécsi produkcióban Prokop Gabriella, míg a győriben Hamvai Kornél munkáját használták.
Az eredeti szöveg:
  [Roxie Hart] You lied to me...
  [Fred Casely] That’s right, sweehart. That’s right.
  [Roxie Hart] You son of a bitch... (shoot) Son of a bitch! You son of a bitch!

Hamvai Kornél fordítása:
  [Roxie Hart] Hazudtál!
  [Fred Casely] Hazudtam. na és?
  [Roxie Hart] Jó. Szóval ennyi?
  [Fred Casely] Ja. Hát szerintem... aha.
  [Roxie Hart] Fred!
  [Fred Casely] Mi van már?
  [Roxie Hart] Engem nem dob ki senki! (bumm)
Ezt nem lehet tükörfordítás vádjával illetni. Kíváncsi lennék a Bozsik Yvette rendezésében színpadra vitt Chicago-ra, hogy az ebben dramaturgként is közreműködő Baráthy György állítólag szókimondó (némely kritika szerint trágár) fordítása hogyan ülteti át az eredeti kifejezést magyarra.

Anna tehát a szexuális szabadosság honi prófétája, a rendes viselkedéssel elégedetlen, a megszokottat elutasító, új megoldásokat kereső művésznő. Akik már hívei a divatos eltévelyedésnek, azoknak nincs igazán szükségük rá. Az ő ügyüknek jobb szolgálatot tesznek a szavazatokért ácsingózó politikusok, és a jogvédő szervezetek. Anna a bizonytalanokat bátorítja, a kétkedőket győzködi.
Jogfosztottsága miatt panaszkodik minden kisebbség, pedig úgy látom, eljött a teljes egyenlőség. A buzik homofóbot kiáltanak, a cigányok rasszistát, a zsidók nácit. Nehezebb dolga van a többségnek, mert előbb meg kell hoznia a súlyos döntést, hogy zsidózzon, buzizzon vagy cigányozzon, és eközben könnyen hibázhat, tévedhet. Ugye, mennyivel könnyebb a kisebbségnek? Nem tudnak hibázni, mert a mamlasz többség bármit lenyel.
A különbözőség iránti beteges vágyakozás nem a keményen gürcölő melósok sajátja, hanem leginkább a könnyen- vagy ingyenélők körében elterjedt hóbort. Ők jó dolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal, s eközben támadnak olyan ötleteik, amilyenek a nagy átlagnak sosem jutna eszébe. Ha valaki szegény sorból kerül a buzik közé, akkor gyanítom, hogy a viszonylag kényelmes megélhetésért teszi, mert a buzik nem hálátlanok. Arra tippelek, hogy a szexuálisan elferdültek, és a droggal élők halmazainak jelentős a metszete. A kisebbség szerint rabságban élő, gyáva átlagembernek a drogok kipróbálásához sincs mersze - pedig New Yorkban biztos nagyon menő ez a szokás is.

[1] Nem egyértelmű a fellelhető anyagokból , hogy mit jelent pontosan a pártfogói felügyelet, és az "olyan közegbe kerültem" (nevelőintézet) szöveg.

[2] A józan és ésszerű valóságtól oly mértékben elrugaszkodott gondolat, hogy talán megrendezett - a nyilatkozó szakmájába vágó - polgárpukkasztás áldozatául estem, és igazából ő sem gondolja komolyan. Ez esetben rendesen bepalizott.