A magas posztra vezénylendő ember kiválasztásának végletesen leegyszerűsített módját mutatja be A piszkos tizenkettő című filmalkotásban az a jelenet, ahol Pinkley közlegényt egy alkalomra megteszik tábornoknak. Pinkley a legostobább tagja a különítménynek, de a teherautóhoz lépő feletteséhez közel ül. Nagyjából ennyi érdeme van, és ez pont elegendő.

A filmbéli varázslat manapság rendre megvalósul a magyar közéletben - moziba sem kell menni a csodáért. A szereplőknek mindössze annyi a dolguk, hogy legyenek jó helyen a megfelelő időben. A legvadabb álmod is teljesülhet. Lehetsz tűzoltó s katona, vadakat terelő juhász, üveggolyó helyett kaphatsz művészeti akadémiát. Dörgölőzz a keresztapához, fogadj neki hűséget, s Pinkley lehetsz.
A tábornoki rang helyére behelyettesíthetsz bármit, ami kompatibilis a mai magyar valósággal. Sajnos a köztársasági elnök helye most éppen foglalt, de nyugi. Akadnak még izgalmas pozíciók. Földbirtokos, oligarcha, miniszter, államtitkár, kormánybiztos, polgármester, kancellár, iskolaigazgató, meg amit elbír a rendszer.
- Bandikám! Van itt neked egy NAV-elnökség. Jó lesz?
- Nem értek hozzá.
- Kit érdekel?
- Nem is érek rá. Rengeteg a dolgom, képviselő vagyok...
- Hetente egyszer csak ráérsz, nem? Bemész a hivatalodba, megmutatod magad, ennyi.
- Ja. Ez beleférhet.
- Az embereknek majd bassza a csőrét, de mit tudnak tenni? Leváltanak? Ugyan már. A Vargával meg ne foglalkozz, nekem jelentesz. Én vagyok a nagyfőnök.
- Köszönöm nagyfőnök. Amint hazaérek, bemagolok néhány adós szöveget.
- Minél kevesebbet tudsz az adókról, annál jobb. Bátorság komám, te vagy az én emberem. A Hende jogász, aztán emlékszel, milyen fess honvédelmi miniszter volt?(Fotó: AFP / Kisbenedek Attila)

Egy szerény képességű, igazából se focihoz, se kisvasúthoz, se gazdasághoz (lényegében semmihez) nem értő politikusnál a beosztottak kiválasztásakor mérlegelt szempontok között a lojalitás messze megelőzi a többit, így természetesen az alkalmasságot is. Vigyázni kell a rátermett, nagy tudású és mindenre elszánt dolgozókkal, mert az ember könnyen úgy járhat, mint Dimitro Firtas, aki alól eladta az EMFESZ-t a cég ügyvezetője.

Legfeljebb a mesékben teljesülhet minden kívánságunk egyszerre. A valóságban élők tudják, hogy a megalkuvás része a mindennapi létezésnek. Hogy valami jó és olcsó is legyen? Csak a mesében.