A minap elém került egy rövid, ismeretterjesztő írás Mohamed próféta kalandos életéről, azon belül is házasodási szokásairól. Ebben nem a 6 éves Aishával kötött, majd az "asszony" 9 éves korában hírhedten elhált házasságáról esik szó, hanem a próféta zsidó feleségéről. Nem is a történet érdekes a cikkben, hanem annak illusztrációi, amiken Mohamed próféta lenne látható felesége társaságában. Hogy a kép valóban a prófétát ábrázolja-e, azt nem tudhatjuk biztosan, de azt igen, hogy a cikk szerzője ezt feltételezi. Ebben a hiszemben, az iszlám előírásoknak megfelelően, felismerhetetlenné tett változatait teszi közzé az ábrázolásoknak, akár az intézkedő rendőrökről készült régebbi tudósítások fényképmellékletein a "sünöket" szokták volt.

A kép érintetlen eredetije más forrás szerint egy 13. századi ábrázolása annak a jelenetnek, amiben egy bagdadi orvos kikérdezi női betegét. Miért ez az óvatosság?
A személyiségi jogaikban sértett rendőrök nem fenyegettek emberhalállal. Megelégedtek a pereskedéssel és a megítélt kártérítéssel, ha egy sajtótermék szerkesztősége szembe ment az egykoron érvényben lévő tiltással. Harcos iszlámhitűek meggyőző terrortevékenysége folytán azonban eljutottunk odáig, hogy egy budapesti kiadvány szerkesztősége nem az Alkotmánybírósághoz fordul, hanem úgy látja jónak, ha eleget tesz annak az iszlám követelménynek, miszerint a próféta ábrázolása tilos. Tilos, mint annyi minden az iszlám világában. Most már nekünk is tilos. Miért? Azért, mert ha nem fogadjuk el ezt a szelíd ajánlást, akkor annak igen meggyőző következményei lesznek. A mulya és jóhiszemű európaiakkal szemben alkalmazott iszlám szigor egyre fokozódik. Már ábrázolni sem kell semmit, elég összejönnünk egy kávéházban, és beszélni róla. Ha nem is a következő lépés idegen kultúrák elfogadásában, de kellő fantáziával jól látható a végkifejlet: behódolunk az iszlámnak. Megépítjük azt a kurva mecsetet, szakállt növesztünk, az asszonyra pedig burkát húzunk. Miért nem megy fordítva? Úgy, hogy a hozzánk beáramló igazhitűek átveszik szokásainkat, igazodnak hozzánk. Hiszen befogadjuk őket, enni adunk nekik, meg fedelet a fejük fölé, aztán úgy gondoljuk, hogy ők ezt meghálálják, és alázattal beilleszkednek.
Ez a naiv ábránd azért nem teljesül, mert az iszlám nem alázatos, nem hálás, nem elfogadó és nem igazodik. Ezek a fogalmak, mint alázat, hála és elfogadás - lehet tolerancia is, ha úgy tetszetősebb - túlságosan emelkedett, európai fogalmak, amik az iszlám egyszerűségével nem férnek össze.

Aki nem hiszi, járjon utána.