A kontár munka diadala

pontatlan_ora.jpgNapok óta jelennek meg hírek a budapesti Széll Kálmán téren álló beton óramonstrumról, s ezek leginkább a szerkezet kirívó pontatlanságának okát firtatják, felelősét keresik. Magyarországon a felelősök kiderítésének műfaja még gyerekcipőben jár, ezért soha nem fogjuk megtudni, hogy ki hibázott. Még az is kiderülhet, hogy minden rendben van, mindenki jól végezte dolgát. Pontosan úgy, mint ahogy erre a következtetésre jutott a bőnyi rendőrgyilkosság után indult belső vizsgálat is: nincs felelőse az ügynek, bár a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai nem az ilyen helyzetek kezelésében iránymutató szabályokat követték.

Lehet kritizálni a rendvédelmi szervek működését, de nem érdemes. Nekik erre monopóliumuk van, nem lehet őket egyszerűen leváltani, helyettesíteni. Nem úgy, mint az óraszerkezetek gyártóit. Annyi van belőlük, hogy kedvemre válogathatok a nagynevű, nagy múltú, méltán megbízhatónak ítélt vállalkozások közül, és kérhetek ajánlatot jó referenciákat mutató, de ismeretlen cégektől is. pontatlan_ora2.jpgÓra ügyben tehát nem hibázhat nagyot a megrendelő, mert hozzáértő vállalkozók jobbnál jobb ajánlatai közül válogathat. A Moszkva tér egykori órájának nemrég elkészült utódja mégis látványosan-feltűnően-döbbenetesen pontatlan, lényegében használhatatlan. A jelenséget a szerkezet elektronikus vezérlésének hibája okozza - nyilatkozta a gyártó. Ebben a nyilatkozatukban ismertetik a nagyközönséggel az "érzékeny vezérlőegység" elhelyezésének gondjait, mintegy rálőcsölve a felelősséget arra, aki nem tette lehetővé, hogy ez a dolog egy fűtött helyiségben (beltéri vezérlőszoba) kapjon helyet.

ds3231.jpg
Ha egy szakember óravezérlő elektronikára gondol, és nem akar ágyúval verébre lőni, akkor a DS3231 típusjelű integrált áramkör jut eszébe. Ennek ára NYÁK-ra szerelten, csatlakozókkal, gombelemmel néhány száz forint körül alakul az internetes áruházakban (pl. Ebay), de ha az ISO9000 szellemében semmit nem bízok a véletlenre, akkor a hozzá való alkatrészeket megrendelem a Mouser vagy a Distrelec kínálatából, és összeállítom magam. Ez utóbbi beszerzési források egy nagyságrenddel magasabb áron nem csak a mennyiséget, de a minőséget is garantálják.
Különös és elgondolkodtató, hogy a Széll Kálmán téri óra gyártója arra panaszkodik, hogy az általa alkalmazott "vezérlő már csak cipőkanállal fért be" az oszlopba, miközben a DS3231 köré épített eszköz annyi helyet foglal, mint a hüvelykujjam. A szokatlanul hideg időjárásra való hivatkozás is elfogadhatatlan, hiszen a DS3231 ipari felhasználásra szánt változata adatlapja szerint -45°C és +85°C közötti hőmérséklet-tartományban ±5ppm eltéréssel szolgáltatja a pillanatnyi időértéket. Megfoghatóbban ez naponta legfeljebb ±0.432 másodperc eltérést jelenthet a pontos időtől. Ennek az RTC modulnak az alkalmazásával tervezett óravezérlő olyan kedvező áron gyártható, hogy az üzemeltető bátran tarthat belőle többet is raktáron, és így a meghibásodott vezérlés azonnal cserélhető. Mindezen ismeretekből könnyű levonni a következtetést: a hírekben szereplő köztéri órában hiába keresnénk DS3231 jelzésű alkatrészt.

dfc77.jpgUgyancsak elérhető áron kínálják az elektronikai alkatrészek kereskedelmére szakosodott boltok az atomóra pontosságát biztosító DFC vevőmodult. Ez a rádióvezérlésű órák építőeleme, amit bárki megvásárolhat pl. a Conrad Electronic boltjaiban. A szerkezet olyan egyszerű, hogy az elszántabbak akár maguk is összebarkácsolhatják. Érteni sem kell különösebben hozzá, mert egy internetre kapcsolt számítógép előtt ülve a felhasználásához szükséges tudomány villámgyorsan hozzáférhető.
Három lábon semmi nem billeg. Aki igazán gondos, és nem marketinges handabandával akarja eladni a portékáját, az a minden igényt kielégítő szolgáltatásra fekteti a súlyt. Aki így gondolkodik, és elektronikai alkatrészekből álló óra gyártásra adja a fejét, az bevetheti még egy forrását a pontos időnek, és az általa tervezett órát beállíthatja valamelyik NTP szerverről is. Ezrével működnek ilyenek világszerte, bőven akadnak közöttük olyanok, amikre nyugodt lélekkel rábízhatom az óra járásának rendszeres igazítását. Hogy ehhez internet csatlakozás szükséges? Igen. Valamit valamiért, de aki ezen fennakad a WLAN és a 3G/HSPA, 4G/LTE világában, az valószínűleg átaludta az elmúlt 20-30 évet.

Hibernált állapotból ébreszthették azt a szakembert, aki az S'39 Hybrid Design Manufacture megbízásából "beltéri vezérlőszobába" tervezte az óravezérlést. "Az alapozásban le is lettek fektetve az ehhez szükséges kábelcsövek" - olvasom az S'39 egyik mentegetőző nyilatkozatában, és közben próbálok erős érveket gyűjteni a galvanikus kapcsolat szükségessége mellett, de nem megy. Ez nem olyan vezeték lenne, ahol az átvitt elektromos teljesítmény mértéke miatt fontos a megfelelő keresztmetszetű, vaskos rézkábel. Ezen a vezérlőkábelen legfeljebb apró elektromos impulzusok, jó esetben adatcsomagokká szervezett bitek haladnának. Ez a fajta adatátvitel remekül, hovatovább fölöttébb megbízhatóan működik rádióhullámok közvetítésével, s ezen technológia alkalmazásakor nincs szükség földmunkára, betonozásra, sem csövezésre, és persze maga a kábel is szükségtelen. Mindenesetre az S'39 szánalmasan elavult szemléletű tervét az illetékesek elfogadták, kivitelezésre, majd üzemeltetésre javasolták. Íme az óra belvilága, ami a legjobb indulattal is tákolmánynak tűnik:orabelso.jpgA terv átgondolatlanságáról árulkodik az a furcsaság, hogy az óra praktikus állítására nincs lehetőség, az csak a vezérlés "6 méter magas állványról történő ki-be rakosgatása" útján lehetséges. Pedig egy prototípusnál józan ésszel nem engedhető meg a kézi vezérlés hiánya. Ez a DS3231, a DFC77 és az NTP melletti negyedik láb, ami ez esetben igazán nem jelentene túlbiztosítást, és akár a legegyszerűbb, 2 gombos kezelőfelülettel működhet, mint ahogy ezt a funkciót az elektronikus óráknál általában megoldják. A nyomógombbal kombinált rotary encoder alkalmazása még ennél is egyszerűbb, barátságosabb kezelést tesz lehetővé:

Manapság már nem szükségszerű egy elektronikus berendezést testközelből felügyelni, akár a szokásos kezelőfelület is elhagyható. Elegendő a készülék vezérlését biztosító portokat hálózati kapcsolaton keresztül hozzáférhetővé tenni, aminek kivitelezéséhez számos gyártótól választhatok megfelelő eszközt. Olcsósága miatt a hobbielektronika művelői az ESP8266-ot alkalmazzák (~2$), míg a zsíros megrendeléseket elnyerő, durvább feladatokon dolgozó szakemberek fejleszthetnek az Intel Edison nevű IoT eszközére is (~50$). Ezeken a WiFi-vel egybeépített az kütyükön vidáman fut egy WEB szerver, ami a rá kapcsolódó kliens(ek) révén minden igényt kielégítő kapcsolatot biztosíthat a felügyelni kívánt berendezéshez. A HTML és JavaScript alapokon nyugvó kezelőfelületet felépítő program pedig futhat bármilyen számítógép böngészőjében: okostelefonon, tableten, laptopon, asztali PC-n. Smart TV-n még nem próbáltam, de elméletileg működhet.
Korlátlan lehetőségek terepe ez, és csak a szakember felkészültségén múlik, hogy ezen a terepen milyen magabiztosan mozog. Az is igaz lehet, hogy aki inkább érez vágyat a 6 méteres állványon végzett légtornász-mutatványokhoz, abban talán nem ébred elegendő késztetés a feladat számítógépes/programozós megoldására.

A Széll Kálmán téren álló óra a pontos idő mutatására nem alkalmas (vajon a hamarosan sorra kerülő "vizes vb"-n lesz víz a medencében?), de lehetne állatorvosi lova a fejlesztések-beruházások tipikusan magyarországi kivitelezésének - a tér felújításának egészével, amiből természetesen nem hiányoznak az unottan szokásos részek sem, mint például:

(a) nem készül el a tervezett határidőre
(b) a fővállalkozó nem fizeti ki a munkát ténylegesen elvégző alvállalkozókat
(c) Mekk mesterek nyerik el a megbízásokat (erre a sajnálatos tényre most pont az óra esete világít rá)
(d) nincs felelőse a feltárt hibáknak, hiányosságoknak
(e) a közpénzből finanszírozott beruházás közérdekű adataiért pereskedni kell

A pontos idő iránti igény erős a mai kor emberében. Még magyar viszonyok közepette is, noha egyes vélemények szerint kultúránk megrekedt a "bőgatya és a fütyülős barack" szintjén. Nagy felelősség egy órát látványosan kitenni a placcra, mert alapértelmezés szerint a közönség az ott mutatott értéket pontosnak hiszi. Ezért azt gondolom, hogy aki erre vállalkozik, az ezt felelősen teszi. Ha egy viszonylag egyszerű szerkezetnek, egy órának a kivitelezése kapcsán kiderül, hogy az illetékesek hosszas tervezés, és tetemes anyagi ráfordítások árán sem képesek az elvárható minőséget hozni, akkor bizton lehet számítani némi zűrzavarra az esetleges budapesti rendezésű olimpiát megelőző beruházások során is.
Vajon bízhatunk-e a NOB bölcsességében, hogy felkészületlen város pályázatát nem fogadja el?


(Az illusztrációként felhasznált képek forrása az InterNet)