Az iszlám vallás hívei harcos népek. Szigorúak, kegyetlenek. Tovább csökken rokonszenvem irántuk - egyre inkább tartok tőlük - amiatt, hogy szabályaik betartását elvárják az iszlámon kívüliektől is, és ha vallásuk fennhatóságán kívül eső területre vetődnek, akkor ott bizony ráerőltetik elvárásaikat a hitetlenekre, akiknek szokásait, hagyományait viszont nem tartják tisztelendőnek.
Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője. Szokásosan ezekkel a címekkel illetik II. Erzsébetet, aki néhány éve a törökországi Bursában járt. Az ottani Yeşil Cami (Zöld Mecset) épületébe lépve nem kért magának kiváltságot, hanem az iszlám szokásnak eleget téve, a bejáratnál levette cipőjét.
Az angol uralkodó és környezete saját hitének védelmezése mellett is megértő a vallási érzékenységgel szemben, aminek következtében a híresen hagyománytisztelő társadalom egy ideje szokatlan jelenséggel szembesül. A brit királyi testőrség Scots Guards alakulatában szolgáló, szikh származású katona azzal lóg ki a sorból, hogy nem az 1832-ben rendszeresített medvekucsmával fedi fejét. Az angol MoD (Védelmi Minisztérium), kérelmére turbán viselését engedélyezte, mert az jobban illik a vallásához.
A szikh vitéz évszázados hagyományt söpört félre. Ugyanígy figyelmen kívül hagyta az európai szokásokat a suriname-i születésű, a rotterdami Erasmus Egyetemen jogi diplomát szerző Mohammed Enait. Muzulmánként megalázónak tartotta, hogy a bíró érkezésekor fel kell állnia a tárgyalóteremben, hiszen az iszlám szerint minden férfi egyenlő. Miért adná meg a tiszteletet egy másik férfinak, még ha az bíró is? Emiatt keresetet nyújtott be, ami alapján a rotterdami bíróság engedélyezte neki, hogy ülve maradjon. Európai hagyományok őrzése? Ugyan már. Az idegenek vallási érzülete mindennél előbbre való.

Hollandiában a 2000-es évek elején két politikai gyilkosságot követtek el gyors egymásutánban - előtte évszázadokig nem volt példa ilyesmire. Chris Ripke festőművész úgy dolgozta fel a megrázkódtatást, hogy műtermének utcafronti falára egy angyalt festett, és erre a bibliai tízparancsolatból vett "NE ÖLJ!" szöveg holland megfelelőjét írta. Nehéz megítélni a freskó technikával készült alkotás művészi értékét, mert elkészülte után nem sokkal, főpolgármesteri utasításra, karhatalmi segédlettel tönkretették - a feliratot lemosták a falról. Miért? Mert a környéken élő muzulmánok rasszizmust kiáltottak.^[1]

Rotterdam különleges hely. Nem csupán Európa legnagyobb kikötője, vagy legnagyobb mecsete okán, hanem a város vezetését tekintve is. A korábbi, az iszlám hitűek segélykiáltásait jó füllel meghalló, rotterdami születésű ("őshonos") polgármestert 2009-ben berber ősök leszármazottja, egy marokkói születésű, azóta is ezt a posztot betöltő politikus váltotta. Feltehetően demokratikusan választották, ami arra utal, hogy azon a vidéken az érvényes szavazatot leadó lakosság jelentős része nem az europid rasszt erősíti. Nem valószínű, hogy most indulna be igazán a mecsetrombolás, az arab nyelvű feliratok eltávolítása, és a muzulmánok kiszorítása.

Korábban a kereszténység is erőszakos és izgága vallás volt. Isten nevében, tűzzel-vassal szereztek érvényt az egyház érdekeinek. Ígértek feloldozást és bűnbocsánatot annak, aki elesne a csatában, akár az iszlám oldalán harcolóknak szűzlányokat a Paradicsomban. Bevált klisé ez a kilátástalan sorsból katonává emelt alattvalók harci kedvének fokozására.
A keresztény egyház folyamatosan alkalmazkodik a világ változásaihoz. A Föld már nem lapos, és nem a Nap kering körülötte. Jó ideje nem kell tartanunk kínzástól, megfeszítéstől, máglyahaláltól - legalábbis keresztény oldalról. Korszerűsödve az iszlám is átalakulhat kevésbé szigorú, megengedőbb, emberséges intézménnyé. Ez a következő 1000 évben akár össze is jöhet - ha egyáltalán beindul a folyamat - , csakhogy a muzulmánok feltétel nélküli (elvakult?) hite miatt nem kell komolyan tartani az iszlám változásától. Ők annál makacsabbul ragaszkodnak hagyományaikhoz.

Aki nem hiszi, járjon utána.

[1]: Hasonlóan ahhoz, mint ahogy cigányok hőzöngenek, ha "ne lopj!" feliratú táblával találkoznak.