Míg a főúri körülmények rendszeres vadászatra sarkallják az embert, addig az átlagpolgár a horgászat viszonylagos egyszerűségében éli ki zsákmányszerző hajlamát. Az istenadta nép megoldja hajtók, kürtszó és csinnadratta nélkül. Csendben ül a parton vagy ladikban, és néhány marék kukoricával beetetett halakat húzogat ki horoggal. Tetemes különbség mutatkozik a horgászat révén kifogható hal, és a lőfegyverrel elejthető vad költségigénye között. Agancssúlytól függően egy szarvasbika leterítése kijön 40-90 ezer forint körüli összegből, de egy kapitális példányért milliókat kell fizetni. Ezzel szemben az éves horgászengedély mindössze néhány ezer forintba kerül.

"Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere"

Kiskoromban kezembe került az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás katalógusa, és ezt lapozgatva már akkor éreztem valami anomáliát a rendszerben. Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kádár János, Losonczi Pál, Czinege Lajos. A képaláírások szerint többek között ezek a szocializmust építő elvtársak, a munkás-paraszt hatalom vezetői ejtették el a kiállított aranyérmes trófeák eredeti tulajdonosait, pedig a vadászat úri hóbort lenne. Hogyan kerülnek vadakra célzó helyzetbe ezek a derék elvtársak? Az "elvtárs úr" kifejezés megismerésével ez a rejtély is megoldódott. A vadászok besorolása személyiségjegyeik alapján jóval árnyaltabb ennél, mert például Fock Jenő (a szocialista Magyarország minisztertanácsának egykori elnöke) viselkedésében az elvtárs minősítés nem fonódott össze az úr titulussal. Róla mesélték, hogy nem tett különbséget szarvas és fácán között, ezért megesett, hogy egy-egy vadászat alkalmával akár tízet is leterített a nagyvadból.

Csóringerek nem engedhetik meg maguknak, ezért a vadászat mindig is úri elfoglaltság és kiváltság marad, hódolói előkelő társaságokba tömörülnek. Röviddel a rendszerváltás után meg is alakult a parlamenti képviselők vadásztársasága, akik a vadgazdálkodás fejlesztésének érdekében mostanában keményen dolgoznak a vadászati törvény módosításán. Irigylésre méltó a vadászgató országgyűlési képviselő helyzete. Gyöngytyúkra vagy vadpulykára vadászna hazai vadászterületen? Házon belül megszavaztatja az idegenhonos állatok szabadon engedését szentesítő - természetvédelmi szempontból elfogadhatatlan - rendeletet. Nincs ezen semmi csodálni való. Ebben a haveri érdeket szolgáló törvénygyárban született az a törvény is, ami átirányítja a fizetendő társasági adót (ami kétségkívül közpénz) a sporttámogatás területére, és néhány hete szavazták meg a közbeszerzési törvénynek a vezető politikusok családtagjaira nézve kedvező módosítását is. A magyar ember borba fojtott bánatát ellensúlyozandó, a parlamentben megjelenik néha a kacagtató derű. Ilyen volt idén például a vadászat vasárnapi tiltását célzó törvényjavaslat.
Hiába hát na, komoly dolog ez a törvénykezés. Ezen a szinten is tenni kell valamit a fejlődésért, mert különben képviselőink és főhivatalnokaink hogyan érnének el viharos gyorsasággal figyelemre méltó vagyongyarapodást? Ennek napjainkban észlelhető mértékét tekintve megalapozottan állíthatják magukról az érintett főméltóságok, hogy ők bizony nem szarral gurigáznak, mert látványosan elrugaszkodtak az egyszerű, lószarrugdosó parasztok szintjéről.

Az egyszerűségnek hódolva, kimaradva trafikmutyiból és földárverésből, tovább rugdosom a lószart a következő esztendőben is. Továbbra sem tervezek bankrablást, és nem állok politikusnak sem a gyors meggazdagodás reményében. Írásaim terjesztését ezentúl sem tervezem papíralapon, mert a digitális média remekül működik hobbi szinten is. Nem kell vízfejű kiadóhivatalt, szerkesztőket, cenzorokat, rovatvezetőket és kifutófiút alkalmaznom. Az árnyékos oldalon 2015. március 31-én jelent meg első írásként az Eső előtt köpönyeg című szösszenet. Közzétételén munkálkodva ismertem meg a WordPress rendszerét, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki gondolatait az internet közvetítésével terjesztené úgy, hogy a szolgáltatás mögött álló kiterjedt infrastruktúra üzemeltetésének terhéről, gondjairól tudni sem akar.
Felhasználóik kedvében járva a lényegi funkciókon túl statisztikai adatokkal is kedveskednek a szolgáltatás üzemeltetői, s ezekből értékelhető az árnyékos oldal első 9 hónapjának látogatottsága. A weboldal ez évi teljesítményét összefoglaló, "annual report" tárgyú levelükben azzal a hasonlattal élnek, hogy 6 metrószerelvénybe zsúfolt tömeghez hasonlítják a kereken 6600 olvasót, akik arra tévedtek. Legjobb napnak november 29-ét hozták ki 410 oldalletöltéssel, s ezen a napon a honi jogszolgáltatás szorításában vergődő alattvalók helyzetét boncolgató, "Mennyit ér az őszinte beismerés? 7 évet" című cikket olvasták a legtöbben. Ezen az árnyékos oldalon eddig összesen 64 írás jelent meg, 357 képpel és megannyi mozgóképes anyaggal illusztrálva.

A weboldal látogatóinak tartózkodási helyét IP címük alapján állapítja meg a rendszer, és a fenti listában csak az első 10 tétel szerepel. A kiterjedtebb kimutatásban megjelennek olyan távoli és egzotikus országok is, mint Malájföld, Szudán, Ausztrália, Indonézia, Japán stb. Ezek az adatok nem csupán a szórványmagyarság mindenütt jelenlévő csoportjaira utalnak, hanem arra is, hogy internetes aktivitásukat az óvatosabb magyar polgárok a Tor hálózat mögé bújva fejtik ki (nem árt az elővigyázatosság, mert enélkül könnyen a bűnügyi nyilvántartásba kerülhetnek adataid egy újságcikk puszta megosztásáért is).
Különösebb propaganda nélkül alakult úgy az olvasottság, ahogy a legnagyobb figyelmet kiérdemlő írások 10-es listája mutatja. Abszolút mértékben szerény számok ezek, de ha a ráfordítás tükrében vizsgálom, akkor nem rossz eredmény. Egy bejáratott, nagy látogatottságú internetes felületen a helyzet merőben másképp alakul, amire a legjobb példa a menekültek tömeges megjelenésének árnyoldalát feldolgozó, A galamb eredendően kedves jószág című kép-pár gyűjtemény, ami a WordPress lehetőségein belül 122 fős közönséghez jutott el. Ezzel szemben az egyik legolvasottabb magyarországi hírportál címoldalára kerülve az itteni megjelenés olvasóinak száma nagyságrendekkel magasabb.

A manapság oly divatos, és az élet minden területére beférkőző, a civileket leginkább a laptop-internet-okostelefon háromszögben rabul ejtő IT (Information technology) a multifunkciós nyomtató és a digitális műsortovábbítás mellett felvonultat még néhány izgalmas tényezőt. Ezek árnyékában húzódik meg egy rendkívül fontos, és nem csupán IT szakemberek által alkalmazott elv, a redundancia. Az arab világ egyes országaiban és a mormon vallás szerves részeként ma is létező többnejűségben is ez az elv jut érvényre. Minél több példánnyal rendelkezem valamiből, annál biztosabb lábakon állok. Ezt szem előtt tartva tükröztem az árnyékos oldal írásait a blog.hu-n. A redundáns adattárolás mellett itt érvényesül még egy olyan előny is, hogy ha az index.hu szerkesztőinek figyelmét felkelti valamely blog tartalma, akkor azt bizonyos feltételek teljesülésekor címoldalukon is ajánlják. Így kerültek szélesebb közönség elé a "Mennyit ér az őszinte beismerés? 7 évet" és a "Titok vagy fogalomzavar?" címen megjelenő gondolatok.

A 2015-ös évben kifejtett közírói munkásságom rövid összefoglalásából kitűnik, hogy ritkán sikerül közérdeklődésre és fokozott figyelemre számot tartó gondolatokat megfogalmaznom, ezért most jobban teszem, ha a mi kultúrkörünkben elfogadott szokásnak megfelelően mindenféle jókat kívánok kedves ismerőseimnek.
Szilveszter napján újabb adóktól, jogászkodástól és hivatalok packázásától mentes új évet kívánok. Ne kerülj összetűzésbe az állami erőszak-monopólium végrehajtó egységeivel, de ha mégis úgy hozná a sors, akkor szakszerűen, túlzások nélkül verjék be a fejed. Ha teheted, 2016-ban térj át a Windows-ról valami kevésbé zsarnok jellegű, kiforrottabb operációs rendszer használatára. Ilyen lehet a FreeBSD, vagy valamelyik rokonszenves Linux változat. Kívánok továbbá adatvesztésmentes évet, amihez meg kell fontolnod a korábban emlegetett redundanciát, és az elvet érvényesítsd személyes adataid tárolásában. Ha már a redundancia ismét szóba került, akkor kövesd az elvet a fizetőeszközök birtoklása terén is - ne felejts el január első napján lencsét enni!
Ugyanezeket kívánom magamnak is.

A naplementés-horgászos kép Fekete Tibor díjnyertes fotójának átdolgozása.