Hízelgő jelző a lopakodó, mert az ügyes ragadozók zsákmányszerző módszerének egyik fázisára, vagy haditechnikai vonatkozásban egy rendkívül fejlett műszaki megoldásra, a radarfelderítés elől rejtve maradó eszközök különleges kivitelére utal. Drága dolgok ezek az utóbbiak, a legjobb mérnökök, matematikusok, fizikusok dolgoznak rajta. Az infláció elrejtésén munkálkodó szakemberek feltételezhetően szerényebb képességű, és nem eléggé megfizetett művelői szakmájuknak, mert amilyen módszerekkel ők próbálkoznak, az inkább a sunyisággal egyenértékű.
Le is buknak, mint Mari néni a söntésben, aki a sör árának emelkedésétől óvja a közönséget azzal, hogy csapolásnál némi vizet csempész az innivalóba. A víz olcsó, az elérhető haszon növelésének eme egyszerű módszere nem szorul magyarázatra.
A semmi még a víznél is olcsóbb. Ezt a felismerést lovagolják meg a lopakodó inflációt működtető zsiványok. Nem szabad félvállról venni a jelenséget, mert csalafinta módszerük a különben józanul cselekvő polgárok figyelmét is próbára teszi. Így adtak el nekem a minap 20 dkg semmit 649 forintos kilónkénti egységáron, tehát kereken 130 forintért. Első körben nem is vettem észre az átverést, csak egy rutinellenőrzésnek köszönhetően derült ki a turpisság. Mai világunk gazdasági-kereskedelmi-szolgáltatói vetületét sűrűn átszövik az átverés szálai, és ez ellen védekezve alakult ki az a hóbortom, hogy hazatérvén a megvásárolt portékák némelyikét kíváncsiságból megmérem, mert érdekel, hogy a csomagoláson feltüntetett mennyiséghez képest ténylegesen milyen súlyt képvisel a termék. Az eredményt igyekszem megjegyezni, mert ez nem csak a súlynak, hanem a termelő megbízhatóságának, pontosságának is mércéje.

Hogyan lehet a semmit eladni? Például joghurtként.

A hűtőszekrényben felhalmozott ehető anyagok között nálunk gyakran megtalálni az almás-fahéjas ízesítésű fajta kilós kiszerelését, ami egy kis tuning után kerül az asztalra. Praktikus ez a mennyiség, mert a gyártó által alkalmazott edényben van még hely az itthon belekeverendő adalékoknak. Gesztenyepüré, birslekvár, méz, majd a kiadagolt mennyiségek elfogyasztását közvetlenül megelőzően kerül a tetejére tejszínhab. Nagyon izgalmas ízkompozíció, szeretjük.
Ennek a terméknek nem dobáljuk ki ész nélkül a fedeles műanyag edényét, mert kiürítve jól alkalmazható más célokra is. Egy ilyen bespájzolt üres edénnyel kitárázom a mérleget, majd megmérem a bontatlan példányt: 904 gramm. Elsőre csak a szám végét értékelem ki, és megállapítom, hogy ez így helyes. Inkább egy kicsit több legyen benne, minthogy a vevő becsapva érezze magát. Mégsem teljesen kerek a világ, mert kigúvadt szemmel meredek most már a szám teljes megjelenésére - pislogni sem merek. Az 1 kilós joghurt a mérlegre helyezve mindössze 90 dekát nyom! Itt fel kell függesztenem eredeti tevékenységemet, mert nem vagyok képes egyszerre több ügyet intézni. Joghurt tuning helyett a hiányzó 10 deka okának feltárására összpontosítok. A joghurtos edények és számlák vizsgálata a következő megállapítást eredményezi: 2016. júniusában még rendben volt minden.Rá egy hónapra már kicseleztek.Nem lehet okom panaszra, hiszen a csökkentett súlyú változat a számlán is 900 grammosként szerepel, és nem látható rajta a korábban hivalkodóan feltüntetett "1 kg" felirat sem. Azzal húztak csőbe, hogy a boltban a szokott helyéről vettem el, és nem volt mellette a korábbi kiszerelés. Önmagában nincs mihez hasonlítani az új változatot, viszont egymás mellé helyezve a kétféle megjelenést, szembeötlő a különbség:Látod a hópárducot?

Nem látják a képen szereplő bamba, patás jószágok sem, és ez valamelyikük vesztét okozza. A boltban vásárló polgár megússza annyival a joghurtos esetet, hogy ezentúl kevesebbet kap a pénzéért, ami talán meg sem kottyan neki - ha egyáltalán észreveszi a különbséget.
Mit keresnek itt hópárducok? Remekül álcázzák magukat, foltos mintázatú megjelenésükkel beleolvadnak környezetükbe (itt egy cikk róluk, sok képpel). Odafigyelve felfedezhetők, akár a 900 grammos súlymegjelölés a joghurtos edényeken.