Magyarországon néhány éve példás együttműködés volt tapasztalható a rendőrség és a honvédség között. Igaz, akkor nem határsértőkkel szemben kellett eljárni, hanem csupán az október 23-i események résztvevőit tanították móresre. A rendőrök megvédték a fennálló rendet, nem engedték a csürhét az utcán tombolni.
"A rendőrök olyan sok lőszert használtak fel a polgári lakosság megfélemlítésére 2006. október 23-án, hogy a készleteiket a honvédségnek kellett feltöltenie" - így nyilatkozott Völgyesi Miklós nyugalmazott büntetőbíró.

A határőrizettel megbízott rendőrség igazán adhatna egy kis ízelítőt a határon átszökdöső illegális bevándorlóknak. Mi több, a polgári lakosságon már begyakorolt kegyetlenkedések gyakorlóteréül ezentúl használhatná a déli határszakaszt, és ezennel kivételesen tekinthetné ellenségnek a határsértőket a honfitársak helyett. Kárba veszne a 2006-os eseményeken megnyomorított polgárok áldozata, ha a rendőrség nem kamatoztatná az ott már bevált módszereket. Ujjak, kezek, lábak, bordák, koponyák törése, szemkilövés, vak ember hátbalövése, őrizetesek megalázása. Ahogy a rendőri túlkapások érintettjeiben mély nyomot hagyott az eljárás, úgy a megfutamított diverzánsok sem próbálkoznának többet. Híre menne a hamarosan szakközépiskolásokkal megerősítendő rendőrök brutalitásának, aminél hatásosabb elrettentést kívánni túlzás lenne.

Egyelőre szó sincs erről. A rend és a határ felkent őrzői hímes tojásként bánnak a határsértőkkel. Mosolygós, barátságos, előzékeny rendőrök nyitják előttük az ajtót, és engedik át a kerítésen a bevándorlókat. Azon a kerítésen, amit a megállításukra építettek. Véleményem szerint kerítés nélkül a folyamat egyszerűbben és olcsóbban zajlana, de nem vagyok politikus, nem érthetek mindenhez.

Azért is különös a határon tapasztalható engedékenység és lazaság, mert egy hétvégi focimeccs alkalmával nagyobb és látványosabb rendőri készültség tapasztalható ahhoz képest, mint amit az országhatár védelmében felvonultatnak.

Mi tagadás, a futballszurkolók balhés népség. A bevándorlók többsége által követett vallás előírásaival ellentétben mégsem akarják bevezetni Európában a saríát, nem köteleznék a nőket burka viselésére, nem vágnák le senkinek a fejét, és nem is köveznének meg senkit. Kik lennének tehát a veszélyesebbek? Természetesen a szurkolók, akik nem Allah akbar kiáltásokkal, hanem leginkább a bírót hülyézve hallatják hangjukat. A szurkolók veszélyességére abból lehet következtetni, hogy a focimeccsek idején felsorakoztatott rendőri erők elszántabban intézkednek, mint az országhatár mentén, ahol a bevándorlók özönét kellene megállítani.

A következő felvételen tanúi lehetünk annak a furcsaságnak, amikor a riportot készíteni szándékozó TV-s re támadó albán "menekült" érdekében lépnek fel a rendőrök, majd az illegális bevándorló urat (alázatot nem látok a viselkedésében) ért zaklatás miatti engesztelésül felkínálják neki gépjárművük hátsó ülését. Nem volt szakszerű a rendőrök intézkedése, mert elfelejtették igazoltatni a riportert.

Személyfuvarozásban nagy gyakorlata van a rendőrségnek, remek kiegészítőket alkalmaznak. Ha igazi nehézfiú akad horgukra, akkor a biztonsági öv mellett bilinccsel is rögzítik az utast.

Belefér a mindennapos rendőrségi gyakorlatba a határon összegyűjtött bevándorlóknak végzett ingyenes fuvarozószolgáltatás. A pécsi vasútállomás parkolójában közlekedve már nem egyszer kellett türelmesen várakoznom arra, hogy gyapjas hajú bevándorlók kikászálódjanak a rendőrségi mikrobuszból, nyújtózzanak egyet, majd kivegyék csomagjaikat. Nincs ezzel gond. Türelmes vagyok. Bilincset nem láttam rajtuk, biztos kényelmesen utaztak.

Nagy csalódás nekem a magyarországi rendfenntartó erők működése, hatalom általi irányítása. Csodálkozni persze nem fogok a jelenségen, hiszen ezen a területen is csak az emberi gyarlóság ütközik ki. Ők is emberből vannak, nem tökéletesek. Az ember pedig hajlamos a kisebb ellenállás felé haladni, ha így az erőlködés elkerülhető. Szelíd és engedelmes, civilizált, könnyen megfélemlíthető polgárokkal szemben eljárni maga az álom. Ha rendőr lennék, én sem keresném magamnak a bajt. Nem húznék ujjat bűnözőkkel, mert azok veszélyesek. Visszaütnek, visszalőnek, családom kiirtásával fenyegetőznek. Ne is lássam őket. Odacsapok néhányat egy-két civilnek, igazoltatok, bírságolok, és már rendet is teremtettem. Előmenetelem, javadalmazásom akkor áll biztos lábakon, ha teljesítem a parancsot. Az erőszakszervezetekben a parancs mindig fentről érkezik, mindenki mutogathat feljebb, ha utóbb felelősöket keresnek. Megáll a mutogatás a miniszterelnöknél, mert ő már nem mutogathat másra. Vagy mégis? Magyarország nem szuverén hatalom? Védelmi képességek híján egyáltalán államnak minősül még? Meddig?
Na, ezek jó kérdések.

Ahogy leírtam ezt a szót, hatalom, elmosolyodtam. Kínomban. Miféle hatalom? Kin, kiken gyakorolja hatalmát? Adófizető, jogszabályokkal sanyargatható, jogkövető polgárokon. Igazi erővel szemben a magyar kormánynak jelenleg nincs hatalma. Ott tartunk, hogy elég megjelennie néhány ezer kóbor idegennek a határon, és ezek lényegében azt tesznek, amit akarnak. A hatalom természetéről és gyakorlásáról Machiavellit kellene kérdezni, műveit olvasni, de ebbe nem lovalnék bele senkit, ha létezik közérthetőbb, egyszerűbb tanmese a lényeg bemutatására.
(Egyelőre nem találtam beágyazható tartalmat, ezért a meséhez kattints > ide <)