A mai napig terjed az a mendemonda, hogy a japán közlekedési miniszter lemondott egy vonat késése miatt, és ez a történet azt a tudnivalót sulykolja a közönségbe, hogy a japán politikusok nem magyarázkodásra és mellébeszélésre születtek. Szokványos magyar mentalitással különösnek minősíthető viselkedés, de japánban mániákusan ragaszkodnak a pontossághoz, és erre figyelemmel a miniszteri lemondás kézenfekvő. A vasút akkor működik kifogástalanul, ha minden dolgozó pontosan végzi a dolgát. Ezeket a dolgozókat a főnökeik irányítják, s ez kétkezi munkával ugyan nem, viszont felelősséggel jár. A lemondás viszonylag kedvező megoldás egy japán vezető számára, hiszen az ő világukban még a harakiri elkövetésének esélyével is számolni lehet, aminél egy sima pozícióvesztés kevésbé megrázó.
Olcsón megúszta a miniszter, ha azokkal a mozdonyvezetőkkel vetem össze, akik az általuk vezetett vonatok késése miatt követtek el öngyilkosságot. Kemény világban élnek a felkelő Nap országának polgárai, ahol nem marad el a hibák számonkérése, és a szégyenérzet sem veszett még ki az emberekből.

Mifelénk a rituális öngyilkosság helyett a vállrángatás számít nemzeti sajátosságnak, ami összhangban van a "ne szólj szám, nem fáj fejem" beidegződéssel. Következmények nélküli országunkban a "kéz kezet mos" elv védelmében a kormánypárti politikusok lényegében bármit megtehetnek. Olyannyira, hogy a következő kitalált történetnek van valóságalapja. Főszereplője Politikus Zsolt (a továbbiakban P. Zsolt) nem valós személy.

Gázolás a zebrán

P. Zsolt autóvezetés közben telefonálva balesetet okoz, s figyelmetlenségéből, felelőtlenségéből fakadóan a zebrán átkelő gyalogos sajnos nem éli túl a gázolást. Negatív hősünk ezzel bűncselekményt követett el, ügye bíróságra kerül, ahol az ügyész 2 év letöltendő szabadságvesztést kér a vádlottra. P. Zsolt lehetőséget kap a védekezésre, amit a következőképpen ad elő:
- Ha leültetnek 2 évre, feltámad az áldozat?
Az ítéletet nem fogadja el, természetesen fellebbez a büntetés enyhítésében bízva, hogy továbbra is szabadlábon folytathassa közúti ámokfutását.

P. Zsolthoz képest Páva Zsolt nagyon is létező személy, alábbi története nem kitalált, hanem valós.

Komoly hiányt halmozott fel a pécsi önkormányzat

A megszakítás nélkül 2009 óta Pécs város polgármestereként tevékenykedő Páva Zsolt irányítása alatt az önkormányzat sokmilliárdos hiányt hozott össze gazdálkodásában. A hiány mértékéről több változat vált ismertté. A legenyhébb hír szerint 5 milliárdról van szó, más kimutatás 7.5 milliárdos összeget hoz ki, a legdurvább becslés pedig 20 milliárd. Nem kevés pénzről van szó, és ekkora hiány nyilván nem meglepetésszerűen, egyik napról a másikra jött össze.
Ellenzéki politikusok rendszeresen hangot adnak véleményüknek, miszerint Páva teljességgel alkalmatlan feladatának ellátására, és ugyanilyen rendszeresen szólítják fel lemondásra. Így történt ez a napokban is, amikor a hírek szerint a polgármester a következőképp védekezett:
- Ha lemondok, csökken Pécs adóssága?

Elgondolkodtató eset, mert Páva Zsolt még mindig kapaszkodik polgármesteri székébe. Irigylem csavaros észjárását, és próbálok tanulni tőle. Az én ügyeim túlságosan hétköznapiak, ezért ellesett tudományommal sajnos nem tudok mit kezdeni. Feltételezem, hogy mások is nyitott szemmel járnak, ezért nem fogok csodálkozni, ha ezzel a Páva-féle módszerrel kiokosodott adócsaló polgártársaink valamelyike az ellene zajló eljárás közben így védekezik majd:
- Ha börtönbe csuknak, akkor valaki befizeti helyettem az elcsalt adót?
Amennyiben hatásos ez az érvelés, akkor a meghökkent hatóság döbbenetében futni hagyja az adócsalót. Meglehet, hogy a hatóság képviselője felismeri a népmesei motívumot, és stílusosan így válaszol:
- Egyszer volt Budán kutyavásár.
Esetleg egy ilyen változat is elképzelhető:
- Jóember! Magánál ez nem fog működni, mert ha jól látom, akkor maga nem a Páva Zsolt.