A legszigorúbb értelmezés szerint nem lehet titok az, amit egynél többen tudnak. Megoszthatom titkomat azokkal, akikben bízom, csakhogy ezzel a lépéssel a titok átminősül bizalmas adattá. Amint kikerül kizárólagos rendelkezésemből, a korábban titokként kezelt tudnivaló védettsége meggyengül, felelőtlenül kikotyogva közkinccsé válik.

A cégnél elég Andreával szóba elegyedni, és ami köztünk elhangzik, az mintha hirdetőoszlopra vagy óriásplakátra kerülne. Másnapra minden munkatárs tud róla, harmadnapra az utcán is erről beszélnek, hétvégére pedig városszerte elterjed négyszemközti beszélgetésünk kiszínezett tartalma. Ha véletlenül intim együttlét alakulna köztünk, annak nagy eséllyel minden apró részlete napvilágra kerül, s ez a kilátás visszarettent a céltudatos udvarlástól. Nem húzhatok be plusz egy strigulát, de cserébe mentesülök a túlfűtött igények kielégítetlensége miatt átélhető kudarctól, ami a hírterjesztő némber tehetsége folytán rövid időn belül a Föld túlsó oldalán is beszédtéma lenne.
Különleges élmény, ahogy Andrea ügyet intéz a portához közeli pénztárnál. A jelenség úgy is figyelemre méltó, ha beszélgetésüknek foszlányai sem jutnak el hozzám, csupán a róla visszaverődő fény hasznosul retinámra vetülve. Az ültében munkát végző pénztáros kedvéért alacsonyra helyezett pénztárablakhoz lehajolva különösen kedvező formát ölt a lány hátsója, és ebben a helyzetben a comb is másképp feszül. A perifériás látás mindössze a mozgás észlelésére elegendő, alakfelismerésre nem. Ennek ellenére a férfiemberben mégis kifejlődhetett valami speciális képesség, mert a pénztárablakhoz hajoló alakot érzékelve ösztönösen odakapom a fejemet. Ezzel a kép a sárgafoltra vetül, pontos kiértékelését engedve a látványnak. Igen, ez nem rossz, sőt. A kép központi elemének feldolgozásán túljutva felismerem Andit, lelkesedésem lelohad. Eljátszom ugyan keresetlen gondolatokkal a mit és hová kérdések körében, de az érvényben lévő tiltás következtében fegyelmezetten hessegetem el magamtól mindet. Nem szabad, tabu. Miért? Amikor nekem meséli kalandjait gátlástalanul, megsajnálom azokat a fiúkat, akik közel kerülve Andihoz, fizikai mélységében is megvizsgálták őt. Ezek az ifjú hímek nem hódító hősökként, hanem szánandó, béna pöcsökként jelennek meg a beszámolókban, pedig az ismétlés reményében vélhetően igyekeztek legjobb teljesítményüket nyújtani. Rövid vívódás után fegyelmezetten lemondok Andrea rejtett zugainak felfedezéséből kiaknázható jövőbeni élményeimről.

Közelebbi megismerésének lehetőségét ugyanazon óvatossággal vetettem el, mint amikor hiába kérte felvételét, mégsem alkalmaztam az építkezésen azt az fickót, aki korábban felénk járva táskájából kínált mindenféle szerszámot, gyorsvágókorongot, miegymást. Ezeket a dolgokat nagy valószínűséggel munkahelyéről mentette ki, bennem meg a potenciális orgazdát látta. Én meg azt láttam benne, hogy nálam dolgozva a tőlem kicsempészhető dolgokkal házalna másfelé. Párhuzamot látok a két eset között, mert Andreától is azért óvakodtam, ahogy másokkal bánt. Szerencsémre nem voltak elég taktikusak. A melós megmaradhatott volna becsületes embernek a szememben, ha saját használatra gyűjti a szajrét, és tolvaj hajlama az ő titka marad. Andrea is megtarthatta volna emlékezetében intim kalandjait úgy, hogy nem osztja meg illetéktelenekkel fiúinak működési paramétereit, rejtett szokásait. Az őszinteség kedvező tulajdonság, de az előző példákból kiderül, hogy alkalmasint jobban jársz a titkolózással, és nem érdemes kifecsegni bizalmas értesüléseket.

A bizalmatlanság fél egészség, ráadásul a biztonság előfeltétele. Az előző mondat vegytiszta igazságot fogalmaz meg, mégis kevesen tartják magukat ehhez, mert a "bátraké a szerencse" ajánlás legalább ilyen vonzó. Titkaimat megtartom magamnak, mint ahogy jó ideje nem adok kölcsön könyvet sem. A digitális könyvterjesztésnek köszönhetően nincs szükség saját példányom átadására, hiszen készülhet belőle másolat, vagy pillanatok alatt megvásárolható online. Áldás ez a technológia, mert amíg nem létezett, addig bizony nem egy könyvem kallódott el fegyelmezetlen emberek miatt. Hiába kértem vissza, nem adták. Nem adhatták, mert sajátjukként kezelve ők is kölcsönadták valakinek, akitől ugyanígy nem voltak képesek visszaszerezni, mert onnan is tovább került. A könyv útja hamar követhetetlenné válik, aránytalanul sok törődést emésztene fel visszaszerzése. Néhány kötet elvesztése árán megtanultam, hogy könyv nem kerülhet küszöbön kívülre, és ezt a szabályt kiterjesztettem mindenre. Csak olyasmit adok kölcsön, aminek elvesztését sem bánnám.

Így vagyok a titkokkal is. Jobb, ha ezek nálam maradnak, mert titkot visszavenni végképp lehetetlen, hacsak nem állnak rendelkezésre mesebeli technológiák, mint például a Men in Black sci-fi történetben használatos memóriatörlő kütyü. Az emberiség jelenleg fejletlen ehhez a művelethez, mint ahogy a tudomány jelen állása szerint a herpeszvírust is csak a gazdatest elpusztításával képes irtani. A tudásuk révén kellemetlenné váló embereknek is gyakran ez a sors jut, vagy kifinomultabb megoldásként kényszergyógykezelésre küldik őket egy pszichiátriai intézetbe.Több szem többet lát. Érdemes megosztanom értesüléseimet másokkal, ha viszonossági alapon ellenirányban is áramlanak információk. Szűkebb körben, a hozzám közel állók között terjesztem azt a tudást, aminek megszerzése szívós munka árán vagy veszélyeket vállalva lehetséges. Törvénytelen cselekedeteim tanulságainak közzétételével pedig érthetően kivárom az elévülést. Nem érdemes a törvény szolgáinak látóterébe kerülni, mert a jogászkodás beindulásával aggasztó bizonytalanság lesz úrrá a helyzeten, és az állami erőszak-monopólium büntetés-végrehajtási intézményeinek nyomorúsága sem vonzó.

Az átlagember ez irányú viszolygását felhasználva fenyegetőznek egyesek, amikor saját hibáikat törvényhelyekkel dobálózva igyekeznek palástolni, a felelősséget másra lőcsölni. A banktitok megsértésével vádolják azokat az újságírókat, akik a TV2-t állami támogatással megvásárló kegyenc, a filmügyi kormánybiztos pénzügyi hátteréről tudósítottak. Közzétenni a hírt nem ugyanaz, mint kiszivárogtatni. Mégsem saját berkeikben kutatnak vétkesek után, hanem kívülállókra mutogatnak a feldühödött bankárok. A legcsavarosabb észjárás mellett sem gondolhatok arra, hogy avatatlan kívülállóktól származnak a kiszivárgott hírek, mégis külsős bűnbak keresésével próbálják takargatni a kellő konspiráció hiánya miatt tisztán látható helyzetet.
Kíváncsian várom, vajon mennyire lesz együttműködő az igazságszolgáltatás a fenyegetés beváltásában. A banktitkoknak minősülő adatok laza kezeléséről pedig pontos képet ad, amikor egy kerti mulatságon, a szép számú meghívott vendég ámulatára, tehetősebb ügyfeleinek aznapi tranzakcióiról és számlaegyenlegéről számol be a jólértesültség fényében sütkérező pénzintézeti alkalmazott.