Az ember esendő, gyarló, tökéletlen teremtés. Jól alkalmazkodik ugyan a körülményekhez, mégis könnyen bajba kerülhet, ha nem figyel a részletekre. Segédeszköz nélkül alkalmatlan a repülésre, de például úszni megtanulhat. Jobban mondva evickélni, ha mondjuk egy delfin teljesítményével vetem össze a produkciót. A helyzet mélyvízben válik különösen veszélyessé, ahol nem ér le a lábunk. Élővízben tovább fokozódhat az izgalom, mert itt medúzák, cápák, piranhák és egyéb ártányok okozhatnak kellemetlenséget. Ragadozók híján is hamar véget ér a vidámság, amikor az ember rádöbben, hogy fajsúlya meghaladja a vízét, és Archimédesz úszó testekről tett megállapításainak megfelelően merülni kezd. Kopoltyú híján, a zokszigént a vízbű’ nem kinyervén, hamar az árnyékvilágra kerül a tökéletlen szerzet. Pedig, ha figyelne a körülményekre, élhetne akár 100 évig is…

Annyi minden történt már a világban, hogy a ma embere szinte esélytelen arra, hogy valami újat alkosson. Nem elég a tudás, a tapasztalat, a kreativitás. Ma már szükség van a segítő szerencsére is a felfedezéshez, hogy megtaláljam azt a rést, amit még nem töltött be senki. Vagy ha be is töltötte, akkor nem azzal, amivel most én kísérletezek.

A mai napig terjed az a mendemonda, hogy a japán közlekedési miniszter lemondott egy vonat késése miatt, és ez a történet azt a tudnivalót sulykolja a közönségbe, hogy a japán politikusok nem magyarázkodásra és mellébeszélésre születtek. Szokványos magyar mentalitással különösnek minősíthető viselkedés, de japánban mániákusan ragaszkodnak a pontossághoz, és erre figyelemmel a miniszteri lemondás kézenfekvő. A vasút akkor működik kifogástalanul, ha minden dolgozó pontosan végzi a dolgát. Ezeket a dolgozókat a főnökeik irányítják, s ez kétkezi munkával ugyan nem, viszont felelősséggel jár. A lemondás viszonylag kedvező megoldás egy japán vezető számára, hiszen az ő világukban még a harakiri elkövetésének esélyével is számolni lehet, aminél egy sima pozícióvesztés kevésbé megrázó.

A magas posztra vezénylendő ember kiválasztásának végletesen leegyszerűsített módját mutatja be A piszkos tizenkettő című filmalkotásban az a jelenet, ahol Pinkley közlegényt egy alkalomra megteszik tábornoknak. Pinkley a legostobább tagja a különítménynek, de a teherautóhoz lépő feletteséhez közel ül. Nagyjából ennyi érdeme van, és ez pont elegendő.

Nem a sporthorgászatra, nem a versenysakkra, és nem is az F1-es autóversenyzőkre gondolva teszem fel a kérdést, hanem az izzasztó, erőlködős sportok kapcsán. Így nem hibázok nagyot, ha azt mondom: kitartást, erőt, állóképességet, akaratot... na meg persze egy csomó pénzt a profik és a focisták.

Nem, ez nem egy anorexiás, csontos csípőjét kifutókon riszáló, a legújabb divatot diktálni hivatott öltözéket bemutató fiatal lány, hanem a mérnöki munka egyik lépcsőfoka. Az elektronikus eszközök fejlesztésének olyan állapota, amiben az egymással összekapcsolt alkatrészek teszik a dolgukat, de ebben a kivitelben még nem érett kereskedelmi forgalmazásra, viszont könnyen alakítható a műszaki tartalom. Felöltöztetni ráérek akkor, amikor az eszköz kívánt működését sikerült megvalósítani.

Napok óta jelennek meg hírek a budapesti Széll Kálmán téren álló beton óramonstrumról, s ezek leginkább a szerkezet kirívó pontatlanságának okát firtatják, felelősét keresik. Magyarországon a felelősök kiderítésének műfaja még gyerekcipőben jár, ezért soha nem fogjuk megtudni, hogy ki hibázott. Még az is kiderülhet, hogy minden rendben van, mindenki jól végezte dolgát. Pontosan úgy, mint ahogy erre a következtetésre jutott a bőnyi rendőrgyilkosság után indult belső vizsgálat is: nincs felelőse az ügynek, bár a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai nem az ilyen helyzetek kezelésében iránymutató szabályokat követték.

Senki nem csodálkozik az erőszakszervezetek tagjain, amiért fegyverrel járnak és erőszakoskodnak olykor. Az sem különös a mai világban, ha tömegoszlatásra készülő rendőrök hangosbeszélőn fenyegetik az összegyűlt embereket. Ha ezt egy civil teszi, lekapcsolják az illetékesek. Legyűrik, megbilincselik, bedutyizzák. Ez esetben az elkövető olcsón megússza, mert klasszikus eljárás szerint a felbőszült tömeg hangadóit mesterlövészek szedik le. A rend ellen lázadók vízágyús-könnygázos bosszantásánál mindenképpen hatékonyabb, hosszan ható módszer, és a tömegre irányuló sortűznél vitathatatlanul emberségesebb.

...és szólj még három másiknak, hogy adják vissza ők is. Ilyen volt a Jeges Vödör Kihívás is, aminek lényege szerint a résztvevő leöntötte magát egy vödör vízzel, majd kihívott 3 embert, hogy ők is tegyenek így, vagy adakozzanak jótékony célra.

Hízelgő jelző a lopakodó, mert az ügyes ragadozók zsákmányszerző módszerének egyik fázisára, vagy haditechnikai vonatkozásban egy rendkívül fejlett műszaki megoldásra, a radarfelderítés elől rejtve maradó eszközök különleges kivitelére utal. Drága dolgok ezek az utóbbiak, a legjobb mérnökök, matematikusok, fizikusok dolgoznak rajta. Az infláció elrejtésén munkálkodó szakemberek feltételezhetően szerényebb képességű, és nem eléggé megfizetett művelői szakmájuknak, mert amilyen módszerekkel ők próbálkoznak, az inkább a sunyisággal egyenértékű.