Annyi minden történt már a világban, hogy a ma embere szinte esélytelen arra, hogy valami újat alkosson. Nem elég a tudás, a tapasztalat, a kreativitás. Ma már szükség van a segítő szerencsére is a felfedezéshez, hogy megtaláljam azt a rést, amit még nem töltött be senki. Vagy ha be is töltötte, akkor nem azzal, amivel most én kísérletezek.

A mai napig terjed az a mendemonda, hogy a japán közlekedési miniszter lemondott egy vonat késése miatt, és ez a történet azt a tudnivalót sulykolja a közönségbe, hogy a japán politikusok nem magyarázkodásra és mellébeszélésre születtek. Szokványos magyar mentalitással különösnek minősíthető viselkedés, de japánban mániákusan ragaszkodnak a pontossághoz, és erre figyelemmel a miniszteri lemondás kézenfekvő. A vasút akkor működik kifogástalanul, ha minden dolgozó pontosan végzi a dolgát. Ezeket a dolgozókat a főnökeik irányítják, s ez kétkezi munkával ugyan nem, viszont felelősséggel jár. A lemondás viszonylag kedvező megoldás egy japán vezető számára, hiszen az ő világukban még a harakiri elkövetésének esélyével is számolni lehet, aminél egy sima pozícióvesztés kevésbé megrázó.

A magas posztra vezénylendő ember kiválasztásának végletesen leegyszerűsített módját mutatja be A piszkos tizenkettő című filmalkotásban az a jelenet, ahol Pinkley közlegényt egy alkalomra megteszik tábornoknak. Pinkley a legostobább tagja a különítménynek, de a teherautóhoz lépő feletteséhez közel ül. Nagyjából ennyi érdeme van, és ez pont elegendő.

Nem a sporthorgászatra, nem a versenysakkra, és nem is az F1-es autóversenyzőkre gondolva teszem fel a kérdést, hanem az izzasztó, erőlködős sportok kapcsán. Így nem hibázok nagyot, ha azt mondom: kitartást, erőt, állóképességet, akaratot... na meg persze egy csomó pénzt a profik és a focisták.

Napok óta jelennek meg hírek a budapesti Széll Kálmán téren álló beton óramonstrumról, s ezek leginkább a szerkezet kirívó pontatlanságának okát firtatják, felelősét keresik. Magyarországon a felelősök kiderítésének műfaja még gyerekcipőben jár, ezért soha nem fogjuk megtudni, hogy ki hibázott. Még az is kiderülhet, hogy minden rendben van, mindenki jól végezte dolgát. Pontosan úgy, mint ahogy erre a következtetésre jutott a bőnyi rendőrgyilkosság után indult belső vizsgálat is: nincs felelőse az ügynek, bár a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai nem az ilyen helyzetek kezelésében iránymutató szabályokat követték.

A keresztény világban Isten parancsolatainak egyikeként ismert "ne lopj!" ajánlást jól ismerik az iszlám vallás által meghatározott tudatú közösségekben is. Ellentétben az európaiakkal, a muzulmánok kevésbé hisznek a szavak meggyőző erejében. Ők a tettek emberei, ezért a tolvajnak levágják a kezét.

A korábban jó színvonalon művelt szakmai tevékenységem elsorvasztása árán, az elmúlt 15 évben kitanultam a gyereknevelés tudományát, noha eredetileg nem erre a pályára készültem - szükségből vállalt szerep. Olyan szakterület ez, ami mellett a felnőttek nem mehetnek el sem közönyösen, sem érintetlenül. Iskolában és könyvekből is tanulható ez a szakma, de intézményesített oktatása nem terjed ki a népesség egészére, hanem csupán a pedagógusok részesülnek benne.

A közvilágítás lámpáinak teljesen felesleges és meglehetősen drága cseréje jut eszembe a 2013-ban átadott, és jelenleg csőd szélén álló kutatóintézetről, az MTA TTK-ról. Nekem semmi bajom nem volt az utcai lámpákkal, mások viszont fontosnak tartották cseréjüket. Ki is cserélték korszerű, LED-es fajtára. Mintha divathullám söpört volna végig az országon, aminek következtében hirtelen önkormányzatok tömegeinél született döntés a közvilágítás korszerűsítéséről. Mintha zsinóron mozgatták volna őket, olyan katonás rendben zajlottak az események.

Felnőtt-gyerek viszonylatban rendszerint ez a barátkozós téma, nem az időjárás. Így szegezték nekem a kérdést kiskoromban, amire mindig lelkesen válaszoltam, és rögtön két alternatívát vázoltam fel az érdeklődő felnőtteknek, hogy ne szokványosan alakuljon a beszélgetés.

Megtéveszt az -um végződés, mert latin eredetűnek gondolnám a szót, pedig etimológiája szerint a monosz és a polein (egyetlen és eladni) görög szavakból ered. Mindig is léteztek élelmes kereskedők és szolgáltatók, akik nem bízták a véletlenre forgalmuk alakulását, és ennek érdekében kizárták a piacról versenytársaikat. Egy ilyen helyzet kialakításának elsődleges célja általában nem az átlagember érdekeinek védelme.